Főoldal
Megosztás 2286dc2b40ae5831d78994edcb51b3e6
Lákis-relif és Kanizsa vára
avagy a PPKE Hadtörténeti Klub előadásának összefoglalója a március 24-i előadásából

2011-03-29 17:40:00

A legutóbbi előadás során Fejes János az új asszír haditechnikáról, Kanász Viktor Kanizsa várának történetéről beszélt az érdeklődőknek az Anselmianum 202-es termében.

Balogh Máté, az esemény fő szervezője és a klub elnöke egyből átadta a szót a két lelkes előadónak, akik a több, mint fél órás előadás során az általuk választott izgalmas témákat szakértői alapossággal tártak fel a népes hallgatóságnak.

Lákis-relif (rölief) és ami mögötte van

Fejes János történelemszakos hallgató mindenek előtt elmagyarázta, hogy hol is található Lákis. Ez a mai Júdea területén a Seféla-dombságban található, ahol a földrajzi viszonyok adta lehetőségeket az akkori építők maximálisan kihasználtak. W.F. Albright kutatta és tárta fel 1929-ben. A domb, ahová ez a város épült tökéletes erődítmény volt, mivel a seregek csak a háromkamrás főkapun keresztül tudtak bejutni a városba közelharcban. Kiemelt szerepe volt, nem véletlenül, hiszen határvidéki őrzési feladatokat látott el.



Lákis romjai közt akadtak rá egy oszlopos házra, aminek az egykori funkciója a mai napig kérdéses. A régészeti iskolák istállóra, harciszekér-állomásra illetve raktárépületre gondolnak. Az ásatások során azonban kiderült, hogy politikai központ is volt, hiszen több, királynak tulajdonított "koporsókat" fedeztek fel itt a kutatók. A megjelölésből a héber filológia alapján következtetnek erre.

Ugyanebben épületben leltek rá, a már említett reliefekre. Összesen 12 kőtábla létezett, ebből 5 sajnos megsemmisült. Az asszír sereget mutatja be tulajdonképpen. A reliefeken a vonuló íjász- és vazallus-seregek, majd közvetlenül Lákis ostroma jön. Csata- és rohamjeleneteket is ábrázolnak az akkori igencsak modern asszír hadigépezettel. A lakosság deportálása, "vidám" kivégzési, kínzási jelenetek (az asszírok ennek nagy mesterei voltak), a levert arcú király, a királyi tábor vázlatos, domborműves ábrázolata látható. A kor perspektíva nélküli ábrázolása ellenére nagyon ügyes munkákról beszélhetünk.



Még az is elképzelhető, hogy a faragóművész is az ostrom szemtanúja volt, bár ezt Fejes János inkább elvetette. Fontos megemlíteni, hogy egyfajta időbeli elmosódás is látható, hiszen az ostrom mellett már a júdeai nép deportálása is megjelenik. A kínzások ábrázolásánál - például a karóba húzásnál - nagyon valószínű, hogy Lákis városi hivatalnokait végezték így ki. Maga a deportálás ábrázolása is rendkívül érdekesnek mondható, mivel az előadó szerint meglehetősen realista. A reliefek főpontja a király személyének ábrázolása, amely a főségét és magasságát kifejezve ábrázolja az uralkodót. Trónja és ábrázolása a többi reliefből kiemelkedik.



Maga a reliefek túlzóak az újasszír művészetben. Itt a mennyiségen van a hangsúly elsősorban, amely mások elrettentéséül szolgálhat a lázadozó vazallusoknak. De mivel ezeket a reliefeket elrejtik az alapkövezéskor, ezért egyfajta istennek szánt levélként is használták, amelyben kérik az istenek további oltalmát és segítségét.

Kanizsa várának története

Rövid szünet után a mai Nagykanizsa néhai várának történetét Kanász Viktor mutatta be a hallgatóságnak. A várat először a XIV. században, a kiskirályok időszakában említik meg a források. A kőszegiek területén, először Kanizsaszeg néven épült egy palánkkal körbevett lakótorony, amelyet kanizsaszegi Eynhard comes építette. Később Osl Lőrinc kezébe került a vár 1319-ben, amikor a kőszegiektől bevették a várat. A vár a fénykorát a második kanizsai generáció alatt, II. János idején élte meg. Több diplomácia küldetést is innen indítottak. A vár maga a az egykori Kanizsa-folyó (ma: Principális-csatorna) árterén, pontosabban a mocsarában helyezkedett el. Ez 1393-ra készült el valószínűleg, mivel Zsigmond király már ekkor itt búcsúztatta az Óévet. Az eredeti vár helyétől 7 kilóméterre feküdt. Egy belső tornyos várat építettek II.Miklós idején, amelyeknek a bástyái nem ugrottak elő, hanem a fallal egy síkban voltak. A mocsaras terület és a dombocska - amire építették az új várat - nagyon jó volt a védelem szempontjából. A vár kapuját kőböl építették.



A következő rekonstruktció 1554-ben, Nádasdy Tamás idején kezdődött. Ez a folyamat anyag- és pénzhiány miatt nagyon lassú volt. A helyzetre mi sem jellemző,bb hogy 1556-ban mindössze 27 várvédő volt és az új várat földből és fából építették (palánkvár). Szigetvár török kézre kerülése után az új végvárrendszer egyik kulcsfontosságú vára lett. Az új vár már ó- és újolasz bástyákkal épült, de gyakorlatilag a régi vár részleges átépítésével történt a spórolás miatt. Az új bástyarendszer jobb védelmet tett lehetővé a vár őrzőinek, ugyanakkor a régi rondellák (körbástya) csak lassan épült át. A földes, saras várfalak bár gyorsan felépíthetőek voltak, ugyanakkor hamar tönkremehettek és idővel könnyedén fel is gyújthatták az ilyen építésű várfalakat. Az átépítés végül 1560-ra fejeződött be. Ugyanakkor a védelme továbbra is gyenge volt. Az átépítéssel egy hármas tagolás figyelhető meg. A belső és külső várat külön-külön fal- és bástyarendszer védte valamint egy ötszögű, különleges bástya is.



1568-1587 között a várat az udvari előírások alapján ismét újjáépítették, miután Kanizsai Orsolyával erről megegyeztek. Több olasz hadmérnöki terv is elkészült az új várral kapcsolatban. Pietro Ferrobosco második tervét fogadták el és a korábbi védművek egy részét beépítették. Az újjáépítés itt is rögösen haladt a pénzhiány miatt. 1571-re csak a mocsarat sikerült lecsapolni és egy évvel később csak a két új bástya épült meg. 1577-ben egy villámcsapás során a lőszerraktár megsemmisült, nagy károkat okozva ezzel. Ráadásul az építésvezetőt is sikkasztáson érték. A belső várat továbbra is egy árok választotta el az új huszárvártól.



1600-ban a várat végül elfoglalták a törökök. Könnyűszerrel, hiszen a várvédők rossz körülmények között éltek. 1664-ben Zrínyi Miklós a téli hadjárata során próbálta visszavenni a várat ,sikertelenül. A török kiűzése során 1690-ben II. Batthiány Ádám megegyezéssel vette vissza az építményt. A vár sorsát a Habsburg udvar pecsételte meg: 1702-ben felrobbantották. A kanizsai vár feltárását a terület beépítése előtt Méri István végezte el 1969-ben. Tervezik a vár rekonstruktcióját az eredeti helyétől 5-6 km-re, ami turisztikai komplexumként üzemelne.

Az eseményről készült rádiós összeállítás a március 31-i VasutasVízióban hallgatható meg.

Szerző: Vörös Gábor