Főoldal
Megosztás Db9eae62cc74c6c7be4d9805256901df
A szakdolgozatírás kálváriája
Hibák, amiket elkövettem

2009-09-28 19:24:00

Sokan mesélnek sokfélét. A két hét alatt megírt szakdolgozat legendája pont ugyanannyira igaz, mint az, hogy valaki az internetről másolta össze az anyagot...

Illetve ha megtette, egészen biztosan nem fogadta el a bíráló bizottság, és ez esetben már szakdolgozatról nem, csak annak az imitációjáról, egy gyenge és sikertelen próbálkozásról beszélhetünk. A másik lehetőség, hogy  a csalás nem tűnt fel senkinek, a csoda kategóriáját súrolja, vagy csak éppen annyira nem vették észre, mint történt ez évekig az etika vizsgán (még most is hálásak vagyunk Tanár úr!). Az igazság az, hogy ezekben a sztorikban szívesen hiszünk, mert megnyugtatnak, és segítenek kissé elodázni a szembenézés okozta megrázkódtatást. Én is így voltam ezzel, és sikerrel győztem meg magam, hogy ej, ráérünk arra még.

Azt hiszem itt kezdődött minden. A folyamatos tologatással. Nekikezdtem én időben, már az ötödik utáni nyáron nekiláttam az anyaggyűjtésnek, és tudtam, teljes bizonyossággal, még olyan sok időm van februárig, hogy négyet is megírhatok akár. Arról nem is beszélve, hogy ott a munka, a tanítási gyakorlat, és úgy gondolom, a magánélet sem lehet luxus. Mindezen tevékenységeknek teret engedve, fürödve a megnyugtató tudatban, hogy időm, mint a tenger, hamar elérkezett a február, majd a következő év novembere is. Egy pillanat alatt eljött a hatodév, amiről elsőben azt gondoltam, lehetetlen, hogy én azt a Pázmányon töltöm. Ahogy eljött, úgy is múlt el, és köszöntött be ismét a nyár. Most itt tartok, munkám és magánéletem még mindig van, de két megírandó szakdolgozatom is. A végsőkig húztam, így kitűztem magam elé 2009 novemberét, mint az irományok végső leadási határideje.

Az eltelt egy év arra jó volt, hogy már-már átláthatatlan mennyiségű forrásanyagot halmozzak fel. Bármerre is jártam, zsákszámra vásároltam a témába vágó kiadványokat, dvd-ket, rendeltem a Vaterán a szükséges korabeli sajtótermékeket. Így ébren tartva a szakdolgozatírás érzését, és megteremtve a látszatot, elvegetáltam, néha rászánva egy-két órát a feldolgozásra is. Aztán már annyit se. Kénytelen vagyok leszögezni, a szakdolgozatírás az írás aktusával kezdődik. A forrásgyűjtés fontos, de a feldolgozás sokkal lényegesebb. Felesleges úgy olvasnivalót halmozni, hogy a felét sosem vesszük kézbe. A lányok pedig hiába hiszik, a könyvvásárlás csak átmenetileg csökkenti a női holmik beszerzésének kényszerét.

Most tavasszal erőnek erejével kényszerítettem magam, hogy szabadidőmet (nem lemondva az intim szféra és munka nyújtotta élvezetekről) aktívan a diplomamunka-projekttel töltsem. Magam is meglepődtem, milyen lassan haladok a feldolgozással. A minikönyvtáram állománya pedig sajnos nem tudott minden kérdésemre választ adni.

Fizikai fájdalmat éreztem, mikor beléptem a Széchenyi Könyvtár épületébe. Gondoltam, kiváltok egy féléves bérletet, és hamar letudom a kötelességemet. Ekkor jött a következő megrázkódtatás: a Széchenyi Könyvtár júliusban már csak csökkentett nyitva tartással üzemel, júl. 13 és aug. 22 között pedig be is zár. Majd ismét csökkentett nyitva tartás következik. Hogy merik megtenni a rászorulókkal, a kultúrára éhezőkkel, hogy miután az összes Szabó Ervin július 6-án bezárt, innen is egyszerűen kidobnak? Nincs mit tenni, ezen is túlléptem, mikor közölte a kasszás hölgy, hogy csak egy teljes évre lehet beiratkozni. Ezzel is növelve a csábítást, hogy tovább húzzam az időt, ha már úgyis egy évet kifizettem. Alig egy héttel ezután beütött, amitől féltem, háromnegyed ötkor kidobtak a könyvtárból, és nem engedtek többet vissza.

Így kénytelen voltam nekilátni az Írásnak. Két hónap aktív jegyzetelésnek, és az előző év áltevékenységének hála, meglepően jól haladok. Ha egyszer reggel nekiülök, a már elkészített jegyzeteim alapján 3-4-5 oldalt is haladok.

Tudom, hogy novemberben leadom a két dolgozatot. Perverz örömmel tölt el a gondolat, hogy ennek az időszaknak is vége lesz. Persze a következő megírását csak most fogom augusztusban kezdeni, de már úgyis belejöttem a gyakorlatba. Nem adom fel, magamért teszem, bizonyítani akarom, hogy képes vagyok rá. Úgy, hogy nem teszek eleget a tanárok figyelmeztetéseinek, és nem adom fel a munkámat és az életemet. Úgy alkotok, hogy közben nem áldozom fel magam a munka oltárán.

Működik. A kulcsszó: a megfelelő időbeosztás. Mivel mindenkinek más a módszere, egyéniek a képességeink, és témák is különböző mennyiségű időt igényelnek a feldolgozásra, mérlegeljünk, és őszintén válaszoljunk a kérdésre, mennyi esélyünk van két hét alatt negyven oldalt összehozni? Ha válaszotok az, amire gondolok, akkor éppen most is mással kellene töltenetek az időt!

Sok sikert, és kitartást mindenkinek!

Szerző: Ismeretlen