Schwechtje Mihály első nagyjátékfilmje, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) viszont megcáfolta ezt az állítást.

Már a film első jelenetei is rengeteg dolgot felidéztek a gimnáziumi éveimből. Ahogy a fiúk királyoznak az udvaron (egy kapura játszott foci, amelyben ha nem rúgsz gólt, akkor büntetésből fenéken lőnek a labdával és te leszel a következő kapus), a lányok (az egyik a főszereplő, Eszter) pedig a padon ülve nézik plátói szerelmüket, az angoltanárt. Pont ő, Csaba bá a történet katalizátora, aki bejelenti, hogy otthagyja az iskolát és Londonba költözik. Eszter nehezen fogja a hírt, de mikor este külön elköszönő emailt kap Csaba bától, sőt, chatelni is elkezdenek, fenekestül felfordul minden. De vajon tényleg volt angoltanárjával beszélget?

Ez nagyjából a film felénél derül ki, onnantól kezdve az addig lineáris történetvezetés párhuzamossá válik, amely kifejezetten jót tesz a filmnek, Eszter és chatpartnere életébe is jobban belelátunk. Hatását veszti azonban az egyik fontosnak és meglepőnek szánt csavar, ugyanis túlságosan sok utalást tesznek rá a film korábbi jeleneteiben. A színészi játék viszont jó, főleg ahhoz képest, hogy a fiatalabb színészek nagy része amatőr. A felnőtteknek kevesebb az idő a kibontakozásra, de hozzák a tőlük elvárható szintet.

A karakterek viszont meglehetősen sablonosak, egyedül Peti, Eszter egyik osztálytársa kap kicsit több egyéniséget a többieknél. A gimnazisták közül mindenkit be lehet sorolni egy egyszerű bináris rendszerbe: menő vagy nem menő. Eszter utóbbiak közé tartozik, mert lila a haja, nem fiúkról pletykál állandóan és érdeklik a japán animék és mangák. Pozitívumnak tekintem, hogy szót ejtettek erről a szubkultúráról, nem sok magyar alkotásban teszik ezt meg. Talán ezzel akarták kicsit különlegesebbé tenni Esztert, de ettől függetlenül mikor egy menő fiú megkörnyékezi, ugyanúgy viselkedik, mint bármelyik korabeli lány: otthagy csapot-papot és a fiút választja, később persze meg is bánja. Természetesen a menők szívatják a kívülállókat, ez főleg a fiúkra jellemző, de a lányok sem bánnak kedvesebben egymással. A megismert szülők a felszínen törődnek gyerekeikkel, de igazából inkább a saját problémáikkal vannak elfoglalva: Eszter anyukája egy új, alakuló kapcsolatával, Petié pedig azzal, hogy összeköltözik a barátjával. A gyerek-gyerek és szülő-gyerek párbeszédek különösen élethűek, átéreztem, mikor Peti az anyukája minden megszólalására úgy válaszolt, hogy „hagyjál már!”.

Pontosan a párbeszédek mentik meg a filmet attól, hogy megfulladjon a sok közhelyben. A párbeszédek, meg a social media. Kiválóan ábrázolják, mennyire fontos szerepet játszik ez a mai tizenévesek életében, szabadidejükben szinte kizárólag ezeken a platformokon töltik idejüket, sőt, sokszor még az iskolában is. A hírek terjedését is meggyorsítja a technológia, mint a film is bemutatja, kínos képeket néhány óra alatt szét lehet küldeni úgy, hogy másnap az egész iskola azokról beszéljen. Miközben Eszter Csabával chatel, üzeneteik a nézők számára is láthatók, izgalmasabbá téve ezeket az egyébként nem túl eseménydús jeleneteket.

Eszter webkamerázós-vetkőzős jelenetéről megint csak egy Szabó Benedek-dalszöveg jutott eszembe. Egész nap flörtölt Csabával és húzta, utalgatott, kellette magát. Este pedig magasabb szintre emelték a dolgokat, és Csaba kérésére Eszter vetkőzni kezdett. A lány egy ideig benne volt, sőt élvezte ezt, de később elbizonytalanodott, és véget vetett a beszélgetésnek egy időre. Vagy, ahogy Benedek megírta: „és hiába mondod, hogy mindent lehet, ha tudod, hogy végül úgysem mered”.

„egyre nehezebben tudom beleképzelni magam az életembe”. Tudom, elég már a Szabó Benedek idézetekből, de valahogy ez a film sokat eszembe juttatott. A social media térnyerésének persze vannak pozitív következményei is, de ez a film inkább a negatívumokra koncentrál. Különösen a még nem kiforrott személyiségű kamaszokra jelent veszélyt ezeknek a platformoknak a szabadsága, online bárkik lehetnek, elfedhetik bizonytalanságukat, félelmeiket. Nem tudom, mennyire akarok olyan világban élni, amelyben egy embertársam odaírja az üzenőfalamra, hogy „Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)”.