Az én nagypapám 17 éves korában a Király utcai Bella néni és Rudi bácsi tánciskolájába járt csajozni. Délután háromtól hatig táncoltak a fiatalok, majd este hattól a 18 éven felüliek érkeztek. Akkor a nagyapámék különböző sarkokban elbújtak, hogy aztán az idősebb csajokat lekaphassák egy jó slágerre. De nem csak tánciskolába jártak ám! Volt, hogy kimentek a római fürdőre, és ott csónakázni hívták a lányokat, a csónakházban kellően el lehetett bújni - mondta huncut mosollyal. Nem ittak feleseket a körúti kocsmákban, nem ittak annyi sört, hogy összehányják az utcát, nem szívtak füvet, nem szedtek party drogokat, csak néha-néha egy pikoló világost kértek. Még mielőtt éjfélt ütött az óra, a fiúk a lányokat a lépcsőházig kísérték, és ott, ha szerencséjük volt elcsattant egy csók.

Anya már nem járt táncházba, se csónakázni a római partra. De járt helyette sok-sok házibuliba. A házibulikon volt egy kis boros-kóla meg házi zsíros kenyér, és nagyon sokat táncoltak. Anyának úgy vallott szerelmet egy srác, hogy felrakta kazettán a Bikinitől az: Ezt én nem tudom másképp mondani ¬- című számot.

Az én korosztályom nem jár táncházba. A római fürdőre se járunk. Én személy szerint házibulikon se sokat voltam. Amikor voltam, akkor techno zene szólt, és az egyik szobában füveztek páran, és a csajok futottak a fiúk után, hogy táncoljanak velük. A randi-kultúránk abból áll, hogy kocsmákban ülünk és iszunk. Moziba nincs értelme járni. Az emberek egyedül szeretnek sorozatokat nézni laptopjukról a sötét szobában. A bulit ma partynak nevezik, és olyankor tömött diszkókba mennek a fiatalok, ahol több száz ember összeragadva vonaglik, rázkódik, és ahol nem a szavak beszélnek. Ha pedig nincs kivel menni, olyankor egy kis ide-oda húzogatás következik a Tinderen, és se perc alatt lesz valaki, akivel el lehet menni a körúti kocsmába, majd esetleg vonaglani a tömegben reggelig. A csajok egyedül is elmennek a kocsmába, és ha csak nem szednek fel valakit, egyedül mennek haza hajnalban. A nyár pedig még nagyobb lehetőségek kínál a züllésre. Annyi fesztivál van, mint égen a csillag. A lényeg, hogy ne maradj józan. Még nagyobb a tömeg, még több alkohol és drog, akár egy héten át. A legegyszerűbb, ha sátrat versz fel, úgy haza se kell menni. Majd amikor vége az egy hetes erőltetett party állatkodásnak, egy hónapig nem is lépsz ki a lakásból, ha fel kell szállnod a villamosra és tömeg van, pánikrohamot kapsz.

Azt hiszem ilyenkor az ember kiég, elkomorul, és inkább otthon marad, sorozatot néz a szobában, egyedül. De attól még, hogy olyan táncházak már nemigen vannak, mint a nagypapám korában, talán azért a romantika még nincs kihaló félben. Sokan járnak színházba, éttermekbe, de csak ha körülnéznek a Múzeum kertben, vagy akár a Margit-szigeten csupa-csupa szerelmes párt látok, pokrócon üldögélve piknikeznek. Egyébként a kocsmákkal sincs nagy baj, az egyik barátnőmre úgy talált rá a szerelem, hogy a pult előtt a sorban, az egyik srác véletlenül (avagy lehet nem is véletlenül) leöntötte a sörével, és innentől kezdve a mai napig szétválaszthatatlanok. A Szabadság-híd is egy igen filmbe illőén romantikus hellyé vált, mivel nyáron sokszor le van zárva, különböző rendezvények, koncertek vannak, és nincs szebb első találkozás, mint nézni a hídról, hogyan hanyatlik a nap a Dunába. A Deák-tér pedig már a tavasz első jelénél telis-tele van gitározó fűben üldögélő helyes fiatalokkal. Ahogy közeledik az este, a fiatalok szóba elegyednek egymással, lassan kiderül, hogy a melletted ülőket ismered valahonnan, és így a szerelem egy varázsütére megszülethet. A fesztiválok pedig nem mind olyanok, ami a tömeges önmérgezésről szólnak, a Bánki-tó fesztivál, vagy akár a Volt fesztivál is családias helyek, ahol az emberek napközben fürdenek, napoznak, különböző programokra járnak, és ahol kisgyerekes családok is részt vesznek. Ha korunk underground kultúráját is számba vesszük, csupa alternatív zenekar, és alternatív színházi társulatot találunk, amelyek eldugott pincékben alkotnak, és ahol titokban cigizni is lehet bent. Az ilyen különleges kis helyek csodás találkákra adnak alkalmat.

Azt hiszem minden kornak meg volt a maga romantikus és nem túl romantikus oldala, az én korosztályom talán nem olyan szelíd, mint a nagyapámé, de attól még bőven találni szerelemre csábító helyeket, alkalmakat. Budapest tehát nem csupán a rom-kocsmák városa, hanem a romantikáé is.