Főoldal
Megosztás 4e7037f50dd0b3d9c627c6b2f03cac52
Bulinegyed: a történelem ismétli önmagát

2018-05-10 09:35:00

Ha azt mondom, Dohány utca, Király utca Erzsébet körút és Károly körút által határolt terület, akkor sokaknak beugrik miről beszélek. Ha azt mondom, bulinegyed, szinte már mindenki tudja, ha másért nem is, legalább a most februárban lezajlott népszavazás kapcsán. Az biztos, hogy a helynek különleges hangulata alakult ki az elmúlt évtizedben, már külföldről is egyre többen keresik. De nem volt ez mindig így. Vagy mégis? A történelem ismétli önmagát.

Erzsébetváros belső része mára már igazi látványossággá vált. A hetedik kerület eme mindössze 0,4 négyzetkilométeres területén több mint 260 söröző, borozó, hamburgerező, reggeliző vagy egyéb vendéglátóegység található. Az elmúlt években megugrott a városrész látogatottsága is. Sok külföldi turista is meglátogatja ezeket a helyeket, mivel számukra olcsó szórakozást jelent Európának ez a fele. Hátizsákos turizmussal foglalkozó oldalak, mint például a Trip Advisor a főváros olyan nevezetességei között tartják számon, amit semmiképp sem szabad kihagyni. A Wizz Air reklámújságjában pedig Közép-Európa partyfővárosának nevezik Budapestet. Az utóbbi időben viszont kiderült, a helyzet nem olyan rózsás, mint amilyennek látszik. Az ott lakókkal senki sem számolt. Az egymásba érő kocsmák és az éjszakai utcákon hömpölygő tömeg zaja túlságosan zavarja a környék lakosságát. Odáig fajult a dolog, hogy idén februárban népszavazást is tartottak, melyben a fő kérdés az volt, bezárjanak-e a kocsmák éjfélkor. A bulinegyed támadói szerint élhetetlenné tették a városrészt a hangoskodó emberek, ellehetetlenítve az ott lakók életét. De mi vezetett odáig, hogy így kiéleződjön a helyzet?

A

A városrész mai hangulatának kiépülésére 2001-ig kell visszamennünk az időben. Ekkor nyílt meg ugyanis a Szimpla Kert nevezetű helyiség. Tulajdonosainak nem volt elegendő pénze átalakításokat végezni a kávézó berendezésében, így alakult meg a város első romkocsmája. A régi, mások által már használhatatlan asztalok, székek, bútorok elrendezése sajátos harmóniát alkottak, és alkotnak a mai napig is. A hely olyan népszerű lett, hogy 2004-ben ki kellett bővíteni majd mintájára több tucat hasonló stílusú kocsma nyílt, ami egészen új színben tűntette fel az omladozó bérházakat.

Mára a romkocsma stílusa meghatározó jegyévé vált Erzsébetváros belső részének. Azonban a vendéglátó helyiségek falainak nem teljesen ismeretlen az ittas emberek oldott légköre. Jó száz évvel korábban a városrész hasonló szerepet töltött be. A Király utca nemcsak manapság volt a „legpestibb” utca a maga nyüzsgő zajos forgatagával. A 19. század végén egymást érték az üzletek, raktárak szórakozóhelyek, volt piac és bazár is. A nagyjából másfél kilométer hosszú utca lakossága alulról súrolta a tízezret, ami egy kisváros lakosságával egyenlő. Az utcában 1914-es adatok szerint 23 ékszerüzlet és 24 kocsma vagy vendéglő volt. Leghíresebb mulatója a Kék Macska nevet viselte, ami a kocsma kupleráj - zenés szórakozás elegyét alkotta. Mikszáth Kálmán A Pesti Hírlapban így írt a három emeletes bérházról: "Az orgiák, a kiélt sanzonénekesnők, a frivol couplettek hajléka. Közmondás, hogy ahol húsz tót megtelepszik, ott mindjárt pálinkamérést kell nyitni. Még inkább áll ez a mágnásokra nézve, kinek... a Kék Macska nélkül lehetetlen megegzisztálniok." Egyébként szintén a Király utcában a Kék Macska mellett volt még Vörös, Fekete és Tarka Macska névre hallgató szórakozóhely is. A Király utca lebuj kocsmáiban sok híres költőnk is engedett bűnös vágyainak. Ady Endre, Krúdy Gyula rendszeres látogatói voltak a környéknek, alulöltözött táncosnőket és énekesnőket csodáltak és bálványoztak nap mint nap.

Egykori utcakép a 7. kerületből

Király utca a századfordulón


a Kék Macska helyén álló épület

A pláza sem új keletű dolog. Az 1730-ban épült Orczy ház a maga 142 lakásával gigászi épületnek számított. Falai között működött mészárszék, nyomda, két fürdő, templom, dohány- és kávékereskedés, borospince is. A 19. század egyik legforgalmasabb pesti kereskedőháza akkoriban a második legnagyobb bérház volt a városban. A másik leginkább a mai plázákra hasonlító hely, mely a történelem viharai ellenére ma is fogalmas bazárként szolgál, a Gozsdu udvar volt. Az épületegyüttest a román származású Emanoil Gojdu vagy más néven Gozsdu Manó építette 1901-ben, és már ekkor 40 üzlet működött itt, a Király és a Dob utcát összekötő kis szakaszon. Borotválkozni, hajat nyíratni, fényképezkedni is lehetett itt, és ezüstműhely is megtalálható volt benne.

Orczy ház 1936-ban elbontották

Később a világháborús égés, a gettó kialakítása sötét fényt vetett a városrészre, és a kommunista uralom alatt magára hagyott épületekről sem gondolta volna senki, hogy egyszer újra azt a szerepet tölthetik be, mint hajdanán. Azonban az omladozó épületek az ember kreativitásának köszönhetően ma már újra az egykori kort idézik, így a sokak által bölcsen hangoztatott mondás példája lehet a bulinegyed, miszerint a történelem ismétli önmagát.

Szerző: Varga Levente