A premontrei kolostort Keresztelő Szent János tiszteletére építették az 1220-as években egy román stílusú bazilika részeként. Az épületet egy korábbi egyhajós templom alapjaira építették. A templomban népes szerzetesi közösség élt, ám a rend hanyatlása miatt 1475-ben Hunyadi Mátyás pápai engedéllyel a pálosoknak adta, akik gótikus stílusú átépítést végeztek rajta. A török hódoltság ideje alatt a törökök erődítményként használták, majd a Zichy család tulajdonába került, akik leginkább a várkastély kápolnáját használják. Végül 1763. június 28-án egy földrengés miatt az északi mellékhajó boltozata és oldalfala leomlott. A gazdátlanná váló rom köveit a helyiek széthordták, és felépítettek maguknak egy új templomot a település központjában.

Az öregtemplom szerkezete így továbbra is ki lett téve az eróziónak, ami mára már életveszélyes. Marékszámra hullik belőle a kőpor, a keleti szentélynél pedig már több részt is elkerítettek a látogatók elől, az ívek és falcsonkok instabilitása miatt. A zsámbéki lakosok körében ezért is vetődik fel többször az öregtemplom megmentésének, megőrzésének vágya és igénye. „A zsámbékiak büszkék rá, és nemcsak mint a falunak a szimbólumát tekintik, hanem az identitásuknak is a meghatározó része a zsámbéki öregtemplom. Igazából régebbi, mint bármelyik olyan közösség, amelyik itt él most pillanatnyilag Zsámbékon, tehát a svábok is magukénak tudhatják, mert már akkor állt, amikor ők ideérkeztek, vagy akármelyik későbbi és a 20. század végén betelepült közösség is a magának tekintheti. Ezért is fontos az, hogy augusztus 20-án, amikor egy ünnepi szentmise van, az egész közösség deklarálja azt, hogy igen, ez a mi közös kincsünk, közös örökségünk. Még akkor is, ha romos, úgy gondoljuk, hogy romjaiban is fenséges.” – osztotta meg velünk Holnapy D. Márton, zsámbéki római katolikus plébános. „Igazából hármas funkciót próbálunk megtalálni a templomnak, egyrészt, hogy legyen és éltesse az egyházi funkciót, ahogyan korábban, de mindenképpen van egy zarándok vagy turista funkciós is, amit el kell látnia, és a harmadik, hogy az önkormányzatnak is ez egy reprezentatív épülete”.

Fotó: Szalacsi-Rencsik Emília

Az atya gondolataiból merítve is látható, hogy mekkora jelentősége van a templomnak, mennyi szerepköre van romos állapotában is. „Esküvők vannak nyáron és keresztelők, és ünneplő vesperást énekelünk Keresztelő Szent Jánosnak a tiszteletére. Egy épületnek az életét a funkció adja meg, tehát egy funkció nélkül, csak úgy, mert szép, nem áll fenn hosszú ideig.”

A történelem folyamán többen is felismerték az öregtemplom értékeit, és sokan küzdöttek a helyreállításáért és fenntartásáért. Rómer Flóris bencés tanár és régész-művészettörténész, illetve Henszlmann Imre műtörténész az 1870-es években az államnál sikerrel jártak, elérték, hogy Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter 1889-ben felkérje Möller István építészmérnököt az állagmegóvási munkálatokra. Möller István 4 év alatt restaurálta (1896-1900), a romos állapotot konzerválta, az eredeti kőanyaggal megerősítette a falakat. Ám ennek ellenére is tovább romlott az állaga az épületnek.

Fotó: Szalacsi-Rencsik Emília

Marthi Zsuzsa, Zsámbék főépítészének elmondása szerint már több konferenciát is tartottak a kolostor megóvása és restaurálása érdekében. A város – a konferencia szerint – egyhangúan a történelmi kincs megóvása mellett áll ki. Több építész is készített terveket, ezek közül Dobos Dénes terveit különösen jónak találják, és örülnének, ha ez valósulhatna meg. Az építész tervei azért is figyelemfelkeltőek, mert nem csupán a templomot bővítené ki egésszé, hanem turisztikai központtá alakítaná vendéglővel, külön keringővel, kiállítóteremmel. Tehát ez egy komplex terv arra, hogy hogy lehetne megmenteni és ezáltal hasznossá tenni a közösség számára a helyet. Marthi Zsuzsa  úgy gondolja, a terv minden igényt kielégítene, és a korábbi problémát, miszerint nem lehet tudni a határát annak, hogy mennyire nyúlhatnak hozzá a szerkezethez sikeresen, megoldaná. A fő probléma tehát ennek a tervnek az elindítása.