Nem véletlen, hogy Dorogon épül ilyen témájú kiállítótér, a városban ugyanis nagy múltra tekint vissza a szénbányászat. Már a XVIII. század végén találtak szenet a közeli Csolnokon, 1800 után pedig már Dorogon is fejlődni kezdett ez az iparág. Kitűnő infrastruktúrája miatt a környék rövidesen a kitermelés központja lett. A szén a Reimann-altárónál került a felszínre, ahonnan kiépített városi sínhálózaton szállították a vasútállomáshoz. A kitermelt anyag egy része ezután a hegyeken átvezető csillesoron került a Táti szénrakodóba, ahonnan azt hajók vitték tovább.

1972-ben a termelés évi  egymillió tonna alá csökkent, 1976-ban érte el a mélypontot, alig több, mint félmillió tonnát. Az 1990-es évekre a Lencsehegy maradt az egyetlen üzemelő bánya, a többit bezárták és betömedékelték. Lencsehegy 2004-ben zárt be, ezzel 224 év után megszűnt a szénbányászat a Dorogi-medencében, amely története során közel 100 millió tonna szénnel segítette a magyar gazdaság fejlődését.

Mi jut eszünkbe, ha a bányászatra gondolunk? Mindannyiunk előtt megjelennek a széles vállú, kormos arcú, komoly bányászok. Vajon ők mit érezhettek a föld alatt, a sötétségben? A tervezők célja, hogy ezekkel az érzésekkel, interaktív módon ismertessenek meg minket, látogatókat. Erről és egyéb, a múzeummal kapcsolatos tudnivalókról beszélt nekünk Dankó Kristóf, Dorog város háromszoros Év háza-díjas főépítésze.

Dorog város arculata ma is tükrözi a bányászati múltat. Rengeteg ezzel kapcsolatos műemlék található városszerte.  A sok megszokott bányászmúzeum után most épülhet egy olyan élményközpontú, interaktív látogatóközpont, mely egy, már visszaszorult, ámde nagy múltra tekintő iparágra hívja fel a figyelmünket. Érdeklődve várjuk a miniverzum nyitását, mi biztosan ott leszünk.