Főoldal
Megosztás D0dfbd2795623687d4880d560439b083
Nézi, de nem látja

2018-05-07 20:22:00

A sűrű telefonhasználat elsődleges jelei a valós baráti, családi kapcsolatok romlása, illetve a teljesítménycsökkenés. A mai társadalmak jelentős százaléka szorong az okostelefonja vagy tabletje nélkül, mert úgy érzi, ilyenkor lemarad minden lényegesről.

Kellemes csalódás volt számomra, amikor egy németországi utazásom során lehetőségem volt betekintést nyerni egy helyi magániskola életébe. Eleinte semmiféle különös dolgon nem akadt meg a szemem – leszámítva a rendkívül modern eszközökkel felszerelt termeket -, de később feltűnt, hogy a diákok gyanúsan sokat és nagyon szokatlan módon nyomkodják a telefonjaikat. Aztán egy diákkal folytatott beszélgetés során derült ki, hogy az órákhoz kapcsolódó feladatok miatt töltenek annyi időt a telefonjukkal. Egy másik tanulót is megkérdeztem, hogy mi a feladatuk és nagyon kedvesen elmagyarázta, hogy oktatási célzattal engedik a diákoknak a telefonhasználatot. Meglepő volt, hogy mennyire intelligensen válaszolták meg a kérdéseimet. Később az egyik tanár kifejtette: az ő meglátásuk szerint manapság fontos, hogy alkalmazkodjunk a fiatalabb generációk szokásaihoz. Tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy jelentősen károsítja az emberi kapcsolatokat a sok kütyünyomkodással eltöltött idő, de ha csak azt próbálják a gyerekekbe nevelni, hogy ez nem jó dolog és „hülye leszel tőle”, azzal nem érnek el érdemi változást a nevelésük során. Ehelyett megpróbálják az oktatás által megtanítani azt, hogy miként lehet hasznosan, a tanulók saját javára fordítani a telefonozással eltöltött időt.

Ismerősen hangozhat a mondat, hogy „Ezeket a gyerekeket teljesen elrontotta a modern ipar azzal, hogy felesleges eszközöket adtak a kezükbe, zombivá változtatták őket”. Kérdem én: Mondta bárki is valamelyik szülőnek, hogy vegye meg azt a telefont a gyerekének? Nyilván nem. Valóban nehéz téma ez manapság. Az okostelefon az ember egyfajta lelki társává vált, elvesztése a legjobb barát elvesztésével ér fel. Szomorú de igaz tény. A rendszeres online jelenlét korában a függőséget már nem is a net használatával, hanem az azon töltött idő mennyiségével mérik.

Több kísérlet is bizonyítja – ilyen volt a Virginia Tech Egyetem kutatása 2014-ben -, hogy ha valaki társaságban korán előveszi és az asztalra rakja a telefonját, már az is zavart okoz az egymás között zajló stabil kommunikációban. Ennek oka, hogy ettől a ponttól kezdve az illető akaratlanul is rá fog pillantani időnként a telefonjára értesítések után kutakodva. Ez egy meglehetősen zavaró szokás, főleg szűkebb családi vagy baráti körökben.

Szintén sajnálatos tény, hogy az „okosvilág” terjedésével egyre többen szenvednek mentális betegségekben. Ráadásul ezek a betegek javarészt 25 év alatti fiatalok. Az okostelefon-függőség nehezen választható szét az interneten való függéstől. Ennek alapja részben az a félelem, hogy lemaradunk valamiről, részben pedig az unaloműzés, az állandó hír- és ingeréhség. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a fiatalok és az okoseszközök között kialakult kapcsolat eredménye az, hogy előtűntek olyan folyamatok, melyek bizonyos csoportidentitások kialakulásához vezetnek.  Akik belekerülnek ebbe a körbe, csak úgy maradhatnak tagok és úgy lehetnek hiteles személyiségek, hogy megosztják, értékelik, véleményezik a „társadalom” által elfogadottnak tartott tartalmakat.

Mi lenne erre a megoldás? Jó úton halad így a világ vagy sem? Lehet, hogy a korszerűbb oktatás által mégis a fiatalok fejlődésének javára lehetne fordítani ezen eszközök használatát. Érezni lehet a veszélyt, egyesek emiatt nem is használnak ilyet. Nehéz, hiszen a gyártók és nagyvállalatok iszonyatos erőbedobással igyekeznek az emberek agyába tuszkolni a tényt, hogy ez mennyire hasznos és fontos dolog az emberek életében. Aztán van aki ennek ellenáll, van akinek nem sikerül – vagy nem akarja, hogy sikerüljön -, ez mindig vitatott kérdés marad. Egy biztos, hiába panaszkodnak az idősebb generációk az enyémre, valószínűleg ők sem látnak a telefonjukon túlra. Engedik, hogy a modern világ sodrása magával rántsa őket is. A legtöbb ember csak panaszkodik, majd kiposztolja. Nézi, de nem látja. Mit? Azt a világot amit saját maga alakít ki annak a tenyérnyi kütyünek a segítségével, tudva vagy tudatlanul.

Szerző: Hirling Imre