Március. A székelynaptár szerint a „kikelet hava”. A nagysugarak melegebbek, előbújnak az első virágok, zöldelleni kezdenek a fák. Megújul a természet, és vele mi is. Nemcsak a ruhatárunkat cseréljük le, hanem az első napsugarakkal indulnak az átalakítások, a fúrások-faragások, a reggel hat órai panelfelújítások.

Egy hasonló reggel nyitottam ki a postaládámat, melyből félig kilógott egy szórólap, rajta ezzel a szöveggel: lomtalanítás. Hosszú nap elé néztem, így nem tulajdonítottam az olvasgatásának sok időt.
Délután gyalog veselkedtem neki a hazavezető útnak. A kerület határától sokszor végigfutott a fejemen, hogy mi ez a rengeteg szemét az utcán? Pár perc gondolkodás után eszembe jutott a reggeli cetli: a lomtalanítás.

Most már tudtam értelmezni a látottakat. Szemétkupacok, mellettük pedig az őrzőjük, azaz az igazi „riszájkling matadorok”. Igazi üzletemberek ők, mihelyst egy kupac megjelenik az út szélén, ők gyorsan bolhapiacot nyitnak.
Közben én is hazaértem, és összeszedtem pár holmit, amit régóta kerülgetek. Most itt az alkalom, hogy kidobjam ezeket. Nem túl értékes cuccok: egy régi ágy, amiben a rugók is eltörtek már, egy szintén nagyon régi félautomata mosógép és pár apró kacat.

Felkaptam és kitettem a ház elé, ahogyan azt a lomtalanítások szervezője kéri. Meglehetősen nagy kupac állt már az út szélén, melynek megvolt a „tulaja”, aki közölte, tegyem csak le a dolgokat, majd ő elrendezi. Volt még pár segítője, akik kikapták a kezemből a lomokat, és szépen elhelyezték a kupac mellett. Egy kirakattervező veszhetett el bennük, szépen, igényesen rendezték el a portékát.

Azt csak később tudtam meg, hogy egy nagy bizniszbe csöppentem, és rögtön ajánlották a többi zsibáru: „Vigyen valamit, drága szép uram!”. Meg is tetszett egy felmosóvödör, kicsit abszurd, hogy pont az, de tökéletes lett volna ablaktisztításkor, mert elfért volna benne a lehúzó. Gondoltam elveszem, hiszen kacat, másnak már biztosan nem kell. De amikor megemeltem az ócskaságot, rám szólt a kupac tulaja: „Hé! 1500 lesz!”. Köpni, nyelni nem tudtam, így visszakérdeztem: „Tessék?”.

Sok minden futott át az agyamon. 1500 forint, egy vödörért, amit korábban valaki kidobott? Értem, hogy valamiből meg kell élni, de én még nem hallottam pályaválasztási tanácsadót, akik lomtalanítási bolhapiacos állást ajánlotta volna. Egyáltalán, hol vannak ilyenkor a rendőrök? És a NAV? Ez nem online pénztárgépköteles szolgáltatás?