Itt egy tipikus magyaróra. Tanár: „És most nyissátok ki a szöveggyűjteményeteket a 67. oldalon!” Majd az osztály halkan felnyög: „Miért?!”

Hányszor futottak már bele a tanárok abba a problémába, hogy a gimnazisták nem szívesen olvasnak verseket? Sőt, legtöbbször unják, ha az órán felmerül, hogy verset kéne elemezni, vagy memoriterként megtanulni. Nem könnyű őket rávenni, hogy szívesen nyúljanak a könyvükhöz és örömmel olvassák azt.

Persze azt nem állíthatom, hogy ez mindenkire teljes mértékben igaz, de az iskolákban a túlnyomó többség sajnos így van ezzel. Legjobb esetben is csak a gimnáziumi évek után, kicsit idősebb korban értékelik a műveket. Viszont jó lenne őket már előbb is ráébreszteni arra, hogy bizony ők is átérezhetik a versek tartalmát, ha nem az olvasásl, akkor például a zene segítségével.

Zenét mindenki hallgat, a diákok is. Ezt leginkább a gyerekek füléből kilógó fülhallgató vagy a nyakukra akasztott fejhallgató szemlélteti. Tehát a zene ténylegesen mindenkire hat. Mi bizonyítja még ezt? Például a filmek. Annál is jobban a horror filmek. Amikor sejtjük, hogy valami rossz fog történni, hogy "na most ugrik elő valaki a szekrényből", akkor ezt megelőzően mindig elindul valamilyen egyre erősödő, akár monoton zene. Ezzel érik el azt a szorongó hatást, hogy úgy érezzük, mindjárt valami baj lesz. Hogy más filmes példánál maradjak, a drámai jeleneteknél szokás a nagy szimfonikus zenekaros műveket berakni. Vagy hasonló a helyzet az akciófilmekben, amikor valami pörgős dal megy a háttérben, miközben épp üldözik a főhőst. Azaz mindez az átélhetőséget segíti.

(Forrás: http://khoobsurati.com/7-harmful-effects-of-listening-to-music-over-headphones.html/)

Tehát, ahogy a föntebbi példák is alátámasztották, a zene mindenkiben megmozgat valamit, és segíti az átélést. Akkor miért ne lehetne használni ezt a verseknél is? Sok hazai zenekar zenésített már meg verseket, de most közülük kiemelek egyet, a Misztrált.

A Misztrál együttes 1997-ben alakult. Bár már 2018 van, de idén februárban ünnepelték a 20. évfordulójukat a MOMkultban. Maga az együttes öt tagból áll: Heigl László, Heinczinger Miklós, Pusztai Gábor, Tóbisz Tinelli Tamás és Török Máté. Magyar és külföldi költők verseit zenésítik meg.

(Fotó: Zaicz Domokos)

Az az izgalmas bennük, hogy nagyon változatosak a dalaik, több különböző hangszeren játszanak. Különösen fontosnak tartják, hogy az énekelt vers egy különálló műfaj. Nagyon sok olyan verset zenésítettek meg, amelyek magyarórán is előkerülnek. És az a hangulat, amely a dalokban van, bizony segítheti azt, hogy a gyerekek közelebb érezzék magukhoz a verseket, a jelentésüket. Külön érdekes, hogy például van megzenésítésük az 1554-ben született Balassi Bálinttól, és olyan hangszerelésben játsszák, amely jellemzi azt a kort. Az pedig külön felemelő, amikor a gyerekek a koncerten éneklik velük e verseket.

(Balassi Bálint - Ó, én édes hazám; Fotó: Sz.-R. E.)

Egy másik hasonló példa Babits Mihály Turáni induló c. verse, amelyet nagy bőrdobokkal játszanak, és olyankor szinte érezni lehet az "ősi kort".

(Fotó: Szeidl Mariann)

Tehát a zenével hatni lehet a gyermekekre, a gimnazistákra. Megérthetik egy vers lényegét azáltal, ahogy az elő van adva. Érezhetik az örömöt (Pl. Misztrál - Isten szeret; Reggeli reggae), vagy olykor a bánatot, a veszteséget (Pl. Misztrál - Egy orosz katonáról; Varjúkoszorú). S mivel megannyi versmegzenésítés létezik, megannyi stílusban, van miben válogatni. Így biztosan akad majd olyan, amely elnyeri a gyerekek tetszését és talán már másképp állnak hozzá egy magyarórához is.