Főoldal
Megosztás F5a45c98350bac42b6166eb4e32045c9
,,Azt csinálom, amit szeretek, és szeretem, amit csinálok. Ennél nagyobb ajándék nem kell” – interjú Czető Rolanddal

2018-04-12 20:44:00

Egy visszahúzódó kisfiú, aki bekerült egy felnőtt szakmába. Egy hivatás, amely meghatározza az egész életét. Egy hang, amely ismerősen cseng a legtöbbünk fülében. De bizonyos esetekben érdekes lehet, ha a hanghoz megismerjük a művész személyiségét, lelkét, őt magát.

Gyermekkorodtól vagy részese a szinkron világának, ez miben határozta meg az akkori énedet? Öt évesen stúdióba lépni, mikrofon mögé állni. Ez egy elég komoly feladat, sok gyerek ilyen korban nem is tud még érthetően beszélni. Mit adott hozzá a fejlődésedhez, mitől voltál más, mint egy átlag gyerek?

Tulajdonképpen nem tudom pontosan mit is adhatott hozzá, hiszen nem volt olyan gyerekkorom, ami ne így telt volna. Azonban mindenképpen pontosságot, fegyelmet, figyelmet tanultam. Igazából sosem tudatosult bennem, hogy mit is csinálok 5 évesen. Akkor az csupán játéknak tűnt. Az osztálytársaim élsportolók voltak, mert testnevelés tagozatos iskolába jártam. Ők edzésre jártak, én szinkronba és színházba.

Milyen érzés, hogy a testvéreid is szakmabeliek? Voltak közös jeleneteitek?

Nagyon örülök neki, hogy ők is ezt csinálják. Zsanettal (Czető Zsanett, szinkronszínésznő) gyakorlatilag egyszerre kezdtük, Ádám (Czető Ádám, szinkronszínész) pedig szépen belenőtt. Természetesen színpadon, filmen és szinkronban is dolgoztunk már együtt. Zsanettal például szerelmes párt is alkottunk korábban stúdióban, ez talán annyira nem is érdekes, hiszen csak a hangunkat használjuk. De előfordult színpadon is…Na az már más helyzet, de azt is megoldottuk.

Melyik volt a legemlékezetesebb színpadi szereped?

Nagyon sok szerep volt gyerekkoromban, amit szerettem, de talán a Valahol Európában című darab maradt meg leginkább, pedig ott „csak” a tömegben játszottam. Nagyon szép emlék a Légy jó mindhalálig musical is. Manapság inkább az operett világában kalandozom, játszom például Bóni grófot a Csárdáskirálynőben és Slukk Tónit a Cirkuszhercegnőben.

Volt kedvenc szinkron szereped?

Szinkronban nincs igazán kedvencem. Minden munkában kell találni valamit, amit az ember megszeret, hogy szívvel lehessen csinálni. Persze vannak, amelyek közelebb állnak az emberhez, mint mondjuk a Trónok Harca Havas Jon-ja vagy a Modern Család Manny-je. De szeretem például csinálni a Dragon Ball Super Vegitáját is. Műfaj tekintetében nem válogatok. Élvezem a rajzfilmektől kezdve a szappanoperákon át a vígjátékot, drámát, mindent. A szinkron nagyon érdekes és izgalmas, mivel egy már megalkotott karaktert kell gyakorlatilag a lehetőségekhez mérten a leginkább hasonlóan, de mégis saját magunkból táplálkozva újraalkotni. Én alapból is sokat gesztikulálok, ez itt is nagy segítséget jelent, gyakorlatilag már játszom. Ha sokan vagyunk, akkor fegyelmezni is kell magamat.

Mit gondolsz a Trónok Harcáról? Rengetegen váltak a függőjévé, köztük én is. Miért vált ennyire sikeressé, mi váltja ki ezt a hatást a nézőkből?

Nagyon szeretem a sorozatot én is, egyike azon keveseknek, amelyet követek. Szerintem abban rejlik a titka, hogy a maga idejében, mikor indult, egyedülállóan fordulatos és merész volt. Ma már ezt több sorozat is átvette, de akkoriban nem volt jellemző, hogy főszereplő karakterek ilyen ütemben és mértékben hulljanak. Ezen kívül hihetetlen precizitással megtervezett univerzumot tárt a néző elé.

Milyen karakternek látod Havas Jont? Amikor elkezdődött a széria és megkaptad a karakterét, gondoltad volna, hogy a végére főszereplővé válik?

Szerintem egy roppant szimpatikus karakter. Sokszor féltem is miatta, hogy túlságosan szerethető, nehogy elhalálozzon. (nevet) Vannak közös pontjaink, például nagyon bírom a becsületességet, hiszek benne, hogy a legfontosabb értékek közé való. Ugyanakkor talán nem látom annyira sarkosan a világot, de ki tudja. Egyáltalán nem lehetett tudni, hogy kié lesz a vastrón, de nem biztos, hogy az első ötben benne lett volna, akire szavazok.

Általában csak olyan szerepeket vállalsz el, amelyek hasonlítanak rád?

Nem, erről szó sincs. Ez szinkronban nem úgy működik, hogy válogathatunk. Olyan velem még nem fordult elő, hogy ha kihívtak egy munkára, ne csináltam volna meg. Egyébként a rendezők olyan szerepre hívnak, legyen az jó-rossz, ember, állat, amit szerintük meg tudok csinálni, és tudásom legjavát adva meg is csinálom.

Melyik a kedvenc jeleneted a Trónok Harcából?

Nem igazán tudnék kiemelni egyet sem, de emlékezetes a Véres menyegző, vagy Jon leszúrása és feltámadása is. Olyan sok van, hogy nem lehet egyet megnevezni.

Kit szinkronizálnál még szívesen?

Ide nekem az oroszlánt. (nevet) Nincs kifejezett szerepvágyam.

Vissza szoktad hallgatni magad? A művészek nem nagyon szeretik visszanézni a teljesítményüket.

Csak azért, hogy magamat halljam, nem, de ha érdekel a film, akkor megnézem mindenképp. Nem zavaró, ugyanakkor azt szeretem, ha el tudok vonatkoztatni attól, hogy ezt én csináltam. Ha tudom úgy nézni a filmet, mint egy néző, nyilván nem 100%-ban, hiszen az ember óhatatlanul figyel a dologra, akkor azzal megvagyok elégedve. Viszont olyan szempontból érdemesnek tartom a visszatekintést, hogy az ember meghallgassa, mit kellett volna máshogy, esetleg hol lehet egy kicsit fejlődni. Ezzel az ember fejleszti saját magát.

A szinkron érdekes műfaj, mivel a nézők nem látják a színészeket, csak a hangjuk marad meg bennük, és saját tapasztalatomból is mondom, ugyanolyan jó érzéssel tölti el őket, ha egy ismerős hangot hallanak egy filmben, mint amikor egy kedvenc színész játssza a főszerepet. Volt már, hogy aszerint választottam filmet, hogy kik szinkronizálnak. Megtörtént már veled, hogy a hangod alapján felfigyeltek rád? Láttad azt a bizonyos felismerést az arcukon?

A hangom alapján nem jellemző, egy-egy esetet kivéve. De ilyenkor sem ugrik be nekik konkrétan, csak, hogy ismerős valahonnan a hangom. A nevem inkább szokott AHA élményt generálni, ha be kell mutatkozni valahol. Ezt főleg a Trónok harcának és bármilyen hihetetlen, a Szulejmán Musztafájának köszönhetem.

Többször hallottam már, hogy egy szinkronszínész jobbá tudja tenni egy színész játékát csupán a hangjával. Ez hogyan lehetséges? Kis túlzással ő nem ,,elég jó” színész?

Előfordulhat az ilyesmi főleg, ha az „eredeti” színész tényleg nem túl jó. Ilyenkor színesíteni lehet a játékán a hanggal, mondjuk egy negatív karakter esetében a belevitt plusz gonoszsággal, vagy egy viccesebb karakter esetén a hangjátékkal. Ugyanakkor törekednünk kell arra, hogy az eredeti mű atmoszféráját, hangulatát és az alkotók szándékát minél inkább visszaadjuk.

Szinkronban mennyire jön elő a maximalizmus?

Remélem mindenkinél maximálisan! Nálam biztosan, persze vannak munkák, amik jobban sikerülnek, de törekedni kell mindig a legjobbra.

Nem olyan régen kibővült az életed a műsorvezetéssel. Hogyan jött az ötlet, hogy kipróbálod magad a kamerák előtt? Esetleg új kihívás? Mi tetszik benne?

Hiszed vagy sem, sosem gondoltam rá, hogy ilyesmit csináljak. Egyszer csak kaptam egy üzenetet facebookon, hogy elkérnék a számomat egy casting miatt. Majd felhívtak, hogy a TV2 csoportnál van egy műsorvezetői lehetőség, van-e kedvem kipróbálni. Én pedig úgy voltam vele, miért is ne. Aztán most a FEM3 Caféban vagyok, és hamarosan új műsorban is felbukkanok majd, de erről egyelőre többet nem mondhatok.

Három kedvenc filmed?

Csak három? Tuti, valamelyik Star Wars, aztán egy Marwel film és mondjuk...(hosszasan eltűnődik) Csillagközi Invázió első része. De egyébként az esetek 95%-ban én a munkám során nézem a filmeket ugye eredeti nyelven.

Tudom, hogy számodra mennyire fontos a család. Mellettük mi van még dobogón az életedben?

Az első a család, a kislányom és a feleségem. Neki(k) nagyon sokat köszönhetek abban, hogy most itt tartok, mert támogatnak minden helyzetben. Ezenkívül számtalan dolgot fel tudnék sorolni rengeteg közhellyel köztük, de biztos, hogy fontos, hogy boldogok legyünk és egészségesek.

Mit jelent neked összességében a szinkron?

Gyakorlatilag az életem. El sem tudnám képzelni, hogy bármi mást csináljak. Ezenfelül hatalmas szerencse, hogy ez nekem tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy a hobbim. Azt csinálom, amit szeretek, és szeretem, amit csinálok. Ennél nagyobb ajándék szerintem nem kell. Illetve a változatosság. Az, hogy tíz percen belül lehet, hogy az ember egy gyilkos, egy megmentő hős, egy áldozat. Ez a sokszínűség engem nagyon intenzíven tart.

Szerző: Maurer Fruzsina