Főoldal
Megosztás 767a3daddc434a5bb1da6fc9d56d88f0
Tipikus szereplők tipikus története – megkapó őszinteséggel elbeszélve

2018-04-23 18:49:00

A Lady Bird eddig 2018 egyik legsikeresebb alkotása. A filmet hazánkban március 1-jén mutatták be.

Hiszem, ha látom. Ilyen hozzáállással néztem utána, hogy Greta Gerwignek valóban a Lady Bird volt-e az első önálló rendezése. Láttam leírva feketén-fehéren, így elhittem. Pedig nem sok rendező tud már elsőre maradandót alkotni. Gerwignek és csapatának ez sikerült, Lady Bird történetével nem csak tinédzser lányok azonosulhatnak, hanem mindenki, aki már túlvan ezen az életszakaszon.

A film alapfelállása rendkívül egyszerű: 2002-t írunk, a főszereplő, Christine (Lady Bird) Sacramentóban él szüleivel, bátyával és annak barátnőjével. Mint minden tini lány, ő is sokat veszekszik a szüleivel, főleg az anyukájával, és persze Miguellel, a bátyjával is. Várja, hogy valami érdekes is történjen az életében, mondjuk, hogy barátja legyen, vagy végre egyetemre mehessen, lehetőleg a keleti partra. 94 percen keresztül figyelhetjük Lady Bird utolsó gimis évének alakulását, majd az egyetemi időszak kezdetét.

Ha már a középiskolánál tartunk, a főszereplő egy katolikus lánygimnáziumba jár, amely általában a gazdagok kiváltsága (az állami iskolákkal szemben itt tandíjat kell fizetni, de Lady Birdnek ösztöndíja van), ez is súrlódást okoz az anyukája és közte. Mivel én is ilyen gimnáziumba jártam, a történet számos pontjával tudtam azonosulni. Annak kifejezetten örülök, hogy a lányiskolák „sötétebb” oldalát is bemutatták (pl. Lady Bird csínytevései és beszólásai, időnkénti trágárságok), bizony nem csak szentfazekakkal vannak tele az ilyen helyek. Persze bizonyos klisék is megjelennek, például fiúügyek, öltözködéssel kapcsolatos problémák, barátok lecserélése azért, hogy Christine a „menők” közé tartozzon.

Mégsem annyira az események, hanem a párbeszédek és a karakterfejlődés tette számomra igazán érdekessé a filmet. Lady Bird és az anyukája, Marion közti kapcsolat kapta a legnagyobb figyelmet. Rendkívül életszerűen volt ábrázolva, hogy egyik percben minden oké, a következőben pedig már veszekednek a felek, ezzel bármilyen tinédzser azonosulni tud. Lady Bird ebben a korban szokásos hozzáállással magát képzeli a világ közepének, mindennek úgy kell alakulnia, ahogy ő azt eltervezte, semmi sem elég jó neki. Az idő előrehaladtával azonban felnyílik a szeme, fokozatosan ráébred, mi zajlik körülötte. Ám a teljes megvilágosodás csak a film végén következik be, akkor viszont elemi erővel hat.

Ez annak is köszönhető, hogy a Lady Birdöt alakító Saoirse Ronan, és a Marion szerepébe bújó Laurie Metcalf brillíroznak a filmben. A mellékszereplőket szintén nagyon jól válogatták össze, különösen tetszett Timothée Chalamet rosszfiúja, és Marielle Scott kiválóan alakította Miguel flegmázó, de valójában hálás barátnőjét. Kinézetre ugyan nem mindenki tűnt középiskolás korúnak a gimiben játszódó jelenetekben, de ez nem volt különösebben zavaró.

A gyönyörű és változatos képekért, kameraállásokért dicséret illeti még az operatőröket és a vágókat, átadták, milyen is lehet Sacramentóban élni. A zene a kellő pillanatokban tudta támogatni a látottakat, jó volt a kettő közötti összhang.

Úgy érzem, a film elérte a célját azzal, hogy sokoldalún bemutatta az anya-lánya kapcsolatok bonyolultságát és szépségét. Igen, egyszer legszívesebben kiugranál még a mozgó autóból is, hogy ne kelljen hallgatnod, miket beszél az anyukád, máskor viszont azt is legszívesebben azonnal kibeszélnéd vele, milyen volt életedben először egyedül vezetni Sacramentóban. De ki nem?

Kedvcsinálóként álljon még itt a Lady Bird előzetese.

Szerző: Rácz Zsuzsanna