Minden kedden 20.15-től nézhetjük az oldalán élőben az előadásait, amihez csak egy regisztráció szükséges. Ilyen módon is részt vehetünk egy online-offline Pál Feri előadáson.
A stream elindítása után, jól látható volt, hogy egy teltházas esti programról van szó, aminek még online nézői is vannak. Ahhoz képest, hogy rengeteg fiatalt szólít meg ez az eseménysorozat, ezen az estén inkább az idősebb korosztály jelenléte volt jellemző.

Az előadás nem egyből kezdődött, a konferanszié szavai előzték meg Feri atya szavait.
A színpadkép vidám, a színes háttér előtt hat különböző színű szék sorakozott: kék, piros, fekete, narancssárga, zöld és sárga, amikről lehet tudni, hogy Feri biztosan használni fogja őket gondolatai szemléltetése közben. És úgy is lett, amint elkezdte felvezetni a témát - ami a szándékos vakság volt-, oldalra is tett egyet, mert csak öt darabra volt szüksége. Az asztalán mellette volt a már jól megszokott kóla, és bele is kezdett a beszédbe.

Kitért az előadás alatt több témára is mint például, hogy a siker nem hoz boldogságot és beszélt arról is, hogy egy kultúra szándékos vakságban van.
Ennek az egyik oka a külső és belső konfliktusoktól való félelem, mert az mindig szorongással jár. Lépéseiben bemutatta, hogyan jutunk el a szándékos látásig.  A szándékos vakságból való kigyógyulás lépéseit a színes székekkel rendkívül interaktív módon szemléltette.
A lépések a következők voltak: Az első állapot, amikor vakságban vagyunk, de jól érezzük magunkat (felvesznek az egyetemre és minden jó lesz, és diplomás leszek, ami egyből út egy jó álláshoz).
A második fázisban még vakok vagyunk átvitt értelemben, de már rosszul érezzük magunkat (még nem változtattunk), itt Carl Gustav Jungot idézte: „az ember annyira renyhe lény, hogy változtatni csak halálfélelemben szokott”.
A harmadik a beismerés állapota: látunk, de még mindig pocsékul vagyunk, szorongunk, mert fogalmunk sincs, hogy ezután hogy fogunk élni (pl. beismerése annak, hogy netfüggő vagyok).
Negyedik és egyben utolsó lépésként említette az „őrzöm a világosságot és kezdek jól lenni” állapotot.

Ezután szó volt a belső konfliktusokról, amelyek az emberi természet részei. Végig színpadias elemekkel, és a humor eszközével megfűszerezve adta át gondolatait.
Ezzel párhuzamosan említette az ősfélelemeket, amelyek szorongást keltenek bennünk, és hogy ezeken az alaphelyzeteken hogyan mentünk át a múltban, milyen utakat jártunk be csecsemőkorban, gyermekkorban, stb.

Lezáró témaként a félelemmel kapcsolatos magatartásmódokat fejtette ki.
Edith Eva Eger: A döntés című könyvéből olvasott fel egy részletet, amiben a főszereplő lány 16 évesen Auschwitzban egy olyan helyzetbe került Mengelével, ami rettegést hozott számára. A példabeszédet néma csendben hallgatta végig a közönség.
„Ahogy a lány a könyvben meg tudta őrizni a belső önszerveződését, ez lehetővé tette azt, hogy szinte – ugye döntés nélkül – gondolkozás nélkül, ne csak a szorongásával próbáljon valamit bánni, vagy kezdeni, hanem hogy fölálljon és elszaladjon. Ez azt jelenti, hogy nem maradt meg a fogcsikorgatásnál, hanem cselekvésbe ment, és a helyzetén változtatott. Kockázatot vállalt, és a helyzettel csinált valamit” - magyarázta Pál Feri atya.

Az előadás végén a tapsvihar után lejött a színpadról a nézők közé, beállt az egyik sorba, az emberek megfogták egymás kezét, és egy percig ő is köztük állt néma csendben.
Így zárták le az esti előadást és köszöntek el egymástól.