Főoldal
Megosztás D443bc3b669eb58a5ed97ef9c332b0e4
„Sok tehetséges fiatal vérzik el, mert nincs bennük kellő kitartás.”
interjú Juhász Bálinttal

2017-12-10 11:56:00

24 éves,kétszer is elnyerte az év diákrádiósa címet, majd Ifjúsági Sajtódíjat kapott a Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesületétől. Az ő kezdeményezésére indították el a Közös Hullámhossz Hírszolgálat rádióállomást a vörösiszap-katasztrófa idején.

- Fiatal korod ellenére, már számos, jelentős díjat bezsebeltél. Hogyan kerültél közel a rádiózáshoz?

- 4-5 éves koromban kaptam egy kazettás magnót, amihez volt egy mikrofon is és ezzel üldöztem a családomat, folyamatosan interjút kérve tőlük. 7-8 éves koromban vettem magamnak egy számítógépmikrofont, és amíg a szüleim nem voltak otthon kiraktam a hangfalakat az ablakba, az utca népe odagyűlt és kívánságműsorokat tartottam. Számítógépes hangrögzítővel felvettem a kéréseket, majd az alapértelmezett zenelejátszóval lebonyolítottam az adást.

A DUE Médiahálózat – korábbi nevén a Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete – Magyarország második legnagyobb újságíró szervezete. Alapítói 1989. szeptember 11-én hozták létre, de már 1982 óta szerveztek rádiós szaktáborokat. Céljuk, hogy összefogják az iskolai diáklapokat és diákrádiókat, az újságírói pályára készülő általános és középiskolásokat, a kommunikáció szakos hallgatókat, a pályakezdő kollégákat, és általában a média iránt érdeklődő fiatalokat, illetve segítőiket.

- Már ekkoriban is szakmaként tekintettél a rádiózásra, mit jelentett neked akkoriban a rádió?

- Igen, már akkoriban is nagyon érdekelt a dolog, és mivel akkor még nem volt testvérem, a rádió egy társ volt. Akkoriban még a CD-k nem nagyon terjedtek el – pedig ez csak 15 éve volt –,  de inkább a rádió volt az, ami interaktív volt, és már gyerekként is azt éreztem, hogy ha küldök például egy SMS-t, amit beolvasnak élő adásban, hatással lehetek az egészre.
2005-ben a Balatonnál nyaraltunk, amikor az egyik helyi rádióban nyertem egy ajándékcsomagot. Nagyon boldogan mentem be átvenni, majd megkértem a műsorvezetőket, hogy hadd nézzem meg a stúdiót. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy én ezt szeretném csinálni. Ezt követően még hetekig hívogattam őket, hogy pontosan milyen keverőpultjuk, vagy épp milyen mikrofonjuk, mert szerettem volna hasonlókat beszerezni. Pár év alatt sikerült is, majd ezt követően jöttek a barátok és rádiózgattunk.

Hamarosan eljött 2009, amikor megalapítottad az első saját rádiódat, a Best Rádiót?

- Mi már 2007-ben elkezdtük a rádiózást a szobámból. Rádiózás iránt érdeklődő fiatalokat toboroztunk az ajkai helyi lapban feladott hirdetésünkkel, akikkel évekig tartó közös munka elé néztünk. Ezt követően 2009-ben találtunk egy helyiséget, ahová átvittük a korábban megvásárolt technikát, és kikiáltottuk a stúdiónknak.

- Ha jól tudom, ez a rádió még nemrég működött is, igaz?

- Igen, kb. 1 éve hagytuk abba. Sajnos az a baj a mai fiatalsággal, ami rám is igaz, hogy ha valami elsőre nem sikerül, akkor azt eldobják maguktól. Pedig a rádiózás egy tipikusan ilyen szakma. Nem biztos, hogy az első pár adás után rögtön több százan, vagy több ezren hallgatnak majd bennünket, ezért fontos a kitartás. Nagyon sok tehetséges fiatal itt vérzik el, hogy nincs bennük kellő kitartás.

- 2010-ben történt hazánk egyik legnagyobb, egész országot megmozgató tragédiája, a vörösiszap-katasztrófa. Jelentős szerepet töltöttél be a Közös Hullámhossz Hírszolgálat elindításában.
Honnan jött az ötlet ennek létrehozásához?

- Mi 2007-ig Kolontáron laktunk szüleimmel, illetve én ebben az időben újságíróként dolgoztam Ajkán. A Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete kezdeményezésére felajánlottam a Best Rádió stúdióját, amelyhez csak egy adóberendezést és egy antennát kellett hozni, így a katasztrófa utáni negyedik napon már megszólalt a Közös Hullámhossz Hírszolgálat. Nagyon izgalmas helyzet volt, bár elég fura ezt mondani egy ekkora katasztrófánál, de igazából ekkor tanultam meg jó interjút vagy riportot készíteni, így rengeteget köszönhetek ennek az időnek szakmailag is.

Az ajkai vörösiszap-katasztrófa tíz emberéletet követelő ipari szerencsétlenség és környezetkárosító katasztrófa, amit az okozott, hogy 2010. október
4-én átszakadt az Ajkai Timföldgyár Kolontár és Ajka között létesített, vörösiszap-tárolójának gátja. A kiömlő, több mint egymillió köbméternyi zagy elöntötte Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely településeket. Az erősen lúgos, maró hatású ipari hulladék körülbelül 40 négyzetkilométeren terült szét, felbecsülhetetlen gazdasági és ökológiai károkat okozva a Devecseri kistérségben. A sérültek száma több mint 150 fő volt.

- Több helyen is találkozhatnak veled a rádióhallgatók. Hol dolgozol jelenleg?

- Jelenleg a ClassFM-nél és a PartFM-nél dolgozom, de régebben hallhattak a Petőfi Rádiónál, valamint több helyi rádiónál is.

- Hogyan tervezed a jövőt?

- Nehezen tud tervezni az ember manapság. Jelenleg a ClassFM-nél sokat tanulhatok, kiváló szakmai tudással rendelkező emberekkel dolgozhatok együtt, akik elősegítik a folyamatos fejlődésemet. A PartFM-et azért szeretem, mert én is Balaton-felvidéki vagyok, így örülök, hogy részese lehetek az ottani helyi médiának. Emellett szerintem egy nagyon egyedülálló zenei válogatást biztosít a PartFM a Balatonnál. Ez a két rádió nagyon jól megfér egymás mellett az életemben, ezt szeretném megőrizni amíg lehet.

- Jelenleg nagy átalakulások folynak a rádiózás terén. Szerinted mi várható a jövőben a rádiós piacon?

- Én úgy gondolom, hogy a rádiózásnak vissza kell alakulni, ha nem is a kicsi helyi rádiós piacra, de legalább régiós rádiókra, és arra, hogy élőben készüljenek a műsorok. Sajnos a mai világban nagyon sok műsorvezető előre felveszi a megszólalásokat, sokszor akár teljesen más városban. Fontos, hogy újra visszaadjuk az élő műsorok varázsát.

Szerző: Vincze Bence