Főoldal
Megosztás 09b3c8e73d154232d67fc868b06d26a3
Szilánkok a színpadon

2017-12-10 11:18:00

„Vertikálisan vagy horizontálisan?” - hangzik a kérdés a Petőfi Sándor utcai próbateremben. Fiúk és lányok vesznek körül, akik nem csupán színjátszást és szereplést tanulnak, hanem annál sokkal többet. Ők a Szilánkok.

   Bipoláris, lelkes, szétszórt, sport- és zeneőrült, misztikus, hisztis, lustapörgettyű, extrovertált, és még hasonló jelzőkkel kísérik bemutatkozásukat a körben ülő fiatalok. Két új taggal bővül a budapesti Katona József Színház Behívó programjában résztvevő Szilánkok csapata, ezért ma rendhagyó, ismerkedős próbát tartanak. A kellemes kávéillat mellet valami sokkal erősebb tölti be a teret, a belőlük áradó lelkesedés, közvetlenség, nyitottság. Egyetlen percre sincs csend, itt a folyamatos nyüzsgés a megszokott. Aztán jön a feladat, amelyben némán kommunikálnak egymással a párok. Szavak nélkül beszélnek, egy történetet képzelnek el és egymás lelkiállapotába próbálnak belemélyülni. Leragadok az egyik pár tanulmányozásában. Egymással szemben ülnek, de a fiú lejjebb ereszkedik a lányhoz képest és úgy néz fel rá. Eközben a lány kihúzott, egyenes háttal, elegáns tartással előre néz, fejét kicsit feljebb tartva és úgy pillant a fiúra. Eltelik pár perc, a fiú kiegyenesedik, a lány lazább testhelyzetre vált, de a kommunikáció továbbra is zajlik köztük.

   Az ilyen és ehhez hasonló feladatok segítenek az önkifejezésben, közösségépítésben, a társadalmi problémákhoz kapcsolódó kérdések megfogalmazásában, mindez túlmutat a szokványos színjátszó csoportok tevékenységein. Vági Eszter színházpedagógus, a Szilánkok csoportvezetője a próba előtt mesél programjukról: ,,Több csoportot szoktunk indítani eltérő korosztályokkal és tematikákkal. Minden csoportnak van egy fókusztémája, amelyben az általuk felvetett problémákat vizsgáljuk, járjuk körül a foglalkozásokon. A mi csoportunk 15-24 éves fiatalokból áll, és Günter Grass A bádogdob című műve alapján dolgozzuk fel a felnőtté válás nehézségeit. Minden foglalkozásnak egy végproduktumba is kell torkollania, ami lehet egy kiállítás, felolvasás vagy előadás – erre készülünk.”

Alkotni örömmel, szabadon

Miközben a közös munkához készülődnek egyikőjük szívesen osztja meg velem tapasztatait a foglalkozásaikról. ,,A csütörtöki foglalkozás mindig dob a hetemen, összejön húsz fiatal, akik különböző területeken tevékenykednek a hét többi napján. Észrevettem magamon, hogy ez az egy év sokkal nyitottabbá tett, empatikusabb vagyok és könnyebben azonosulok számomra idegen történetekkel is. Figyelünk a másikra, beszélgetünk egymással, adott esetben jelenetet készítünk belőlük, ami az egyik legpraktikusabb feldolgozási forma. A saját életemből is vittem szomorú történetet és csináltunk belőle egy jelenetet. Először nem akartam, mert lelkileg megterhelő volt, de a klubvezetőnk ragaszkodott hozzá, sokat beszélgettünk róla kettesben is. Végül megszületett és jól esett kiadni. Ha száz százalékban színházat csinálsz, úgy értem nem ímmel-ámmal, az az egyik legjobb pszichológiai tehermentesítés.”


Nincs idő rosszban lenni

Mindannyijuk számára fontosak az elkövetkezendő előadások, senki sem marad ki az ötletelésekből, közös tevékenység folyik. Az alkotói fázis szabadon zajlik, törik a fejüket a feladatokon. Nem vacakolnak székekkel, páran leülnek a földre, páran elfekszenek, mozgolódnak, így jön az ihlet. Már az elején feltűnt, hogy mindenki zokniban van, és kényelmes, egyéniségükhöz illő ruhába öltöztek át a próba előtt. Eszter elárulja, hogy így levethetik „civil lényüket” és ez segít az átszellemülésben. Volt olyan csoport, ahol a lányoknak szoknyát kellett hordaniuk a próbákon, de végül nem vált népszerűvé a kezdeményezés, így nem erőltették.

Kis idő elteltével, amikor a csapatok végeztek munkájukkal és már másról folyik a diskurzus –izgés-mozgás minden belefér, kivétel a mobilokkal való babrálás – előadják az elképzeléseiket. Figyelmesen nézik egymás munkáját, hozzászólnak, dicsérnek, ha szükséges kritikával illetik egymást. Minden kommunikáció szeretet alapon működik, ha bármiféle konfliktus van, hamar elrendeződik. Nincs idő rosszban lenni.

Színpadon és azon túl

Nemsokára a próba végéhez érünk és még rengeteg a megbeszélnivaló. Egyeztetések a szereplők véglegesítéséről, díszlettről, jegyek lefoglalásáról. Novemberben két előadásra is készülni kell, ez azonban senkinek sem teher. Képzeletben már mindannyian a színpadon állnak.

   ,,A három hete bemutatott első előadásunkat egy egészhetes próba előzte meg, ami azt jelentette, hogy reggel tíztől este tízig együtt voltunk és lázasan készültünk. A bemutató utáni napokban kerestem a helyemet, mert ilyenkor az ember azt érzi, hogy egy olyan helyhez tartozik, ahonnan soha nem akar eljönni, ahol hasonszőrű srácok vannak, akik szeretik egymás társaságát.” – emlékszik vissza Zoli.

    A próba végezetével mindenki készül az esti programjára, de tudják jól, hogy akár a színpadon állva, akár a függönyök mögött vagy épp a metróhoz sétálva, aki idetartozik, az sosem érzi magát egyedül.

Szerző: Berki Viktória