Ezzel az interjúval szeretném közelebb hozni az olvasók számára egy pázmányos diák szemszögéből szemlélve, hogy mennyi mindent tud adni az embernek az Istenben való feltétlen hit és szeretet.

- Mi az első élményed a hittel kapcsolatban?
„Mióta az eszemet tudom, a hit, a vallás mindig jelen volt az életemben. Kicsi koromtól kezdve jártam vasárnaponként a dédmamámmal templomba. Az Úr követése, a hittanórák és misék látogatása azonban az ottani közösségen kívül kínosnak számítottak, sokszor csúfoltak is miatta, ezért igyekeztem titkolni a hitemet mások előtt. Ám az évek múlásával változott a hozzáállásom, mivel rájöttem, hogy nem azoknak akarok megfelelni, akik piszkálnak. Minden egyes nap végén az Úrhoz fordultam, aki annak ellenére is velem volt, hogy én letagadtam Őt, akárcsak Péter, a szeretett tanítvány. Isten bebizonyította nekem többször is, hogy az a Góliát akivel/amivel szemben állok, sohasem lehet nagyobb az Ő erejénél, aki énbennem van. Az Úr végtelen szeretete segített át az akadályokon, amikkel szembe kellett néznem és tudom, hogy Ő formált azzá, aki vagyok.
Bár valljuk be, még mindig elég sokat kell dolgoznia rajtam, de tudom, hogy nem fogja feladni”- tette hozzá Fanni.

- Milyen szinten vállalsz szerepet a vallási közösségetekben és mióta?
„A közösségen belüli szerepvállalás számomra tág fogalom, mert úgy gondolom, mindenki szerepet vállal, hiszen részei vagyunk egy elő közösségnek. kilenc-tíz éves korom óta járok hittanra, és három éve mélyedtem bele jobban.
Valamint nyáron segítettem egy családi hittantábor megszervezésében, melyet nagyon élveztem. Úgy érzem, hogy ezek remek lehetőségek arra, hogy még közelebb kerüljenek az emberek egymáshoz.”

- Ha jól tudom, néha helyettesítesz a helyi hittanon, ez hogyan jött és mik az élményeid?
„Igazából ez kis túlzás, a hittanon, ahova járok, én vagyok a legidősebb. A hitoktatóm kért meg 2-3 éve, amikor kiöregedtem az "ifi" csoportból, hogy maradjak, segítsem a munkáját azzal, hogy könnyebben szót tudjak érteni a fiatalokkal, és felváltva készülhessünk az összejövetelekre. Aztán beszippantott a közösség, persze a szó pozitív értelmében.”

- Mi az véleményed tényleg jobban megtalálod a közös hangot a fiatalokkal, és ez miben látszik meg?
”Közelebb állok hozzájuk korban (13-18 évesek). Tudok velük viccelődni és úgymond egyfajta cinkostársak vagyunk.”

- Mit gondolsz a hittanról, mit jelent számodra?
„Ide nem tanulni hanem, inkább fejlődni jár az ember. Az elsőáldozásig (3.osztály) megtanulod az alapokat, onnantól csak ezeket mélyíted, de itt nem a tudás a lényeg, hanem a hit, a bizalom, önmagad megismerése, és a közösség. Igazából számomra olyan hittanra járni, mint egy baráti közösségbe érkezni, ahol bármiről lehet beszélni. Lehetnek kérdéseid, sőt, nincsenek buta vagy rossz kérdések.”

- Milyen nálatok a közösség, vannak onnan barátaid?
„Az egyházközösségünk szerintem csodálatos. Sok a család, a gyerek és egyre több a fiatal is. Régebben a hittanokon 6-7 ember gyűlt össze, ma már legalább 15-20 fiatal jön el, hogy beszélgessünk, játsszunk, vagy egyszerűen csak ott legyünk egymásnak. Nagyon sok olyan embert ismertem meg, akikkel tanulhatunk egymástól, akik figyelnek a másikra és összetartanak. Például a múltkor az egyik hittanosnak eltört a lába, mi pedig összeszövetkeztünk a testvérével és a szüleivel, és a megleptük őt a nappalijukban! Ez a közösség az egyik legjobb ajándék, amit Istentől kaptam.”