Főoldal
Megosztás Fc2cf805d508ee0fd36b75ce01c50f43
Lehet másként
A gyepmesteri telepek

2017-10-04 11:48:00

Az ebrendészeti telepekről sokaknak a borzalmas körülmények és a halálra ítélt állatok jutnak eszébe. Sajnos sok igazság van ebben. Azonban egyre több település mutatja meg, hogy lehet ezt másképp is.

A köznyelvben sintértelepként elhíresült gyepmesterségeket az önkormányzatok tartják fenn és legfőbb feladatuk, a kóbor állatok begyűjtése az utcákról. Nem elsődleges szempont számukra a kutyák jóléte, orvosi kezeltetése, szocializációja vagy lehetséges gazdajelöltek keresése. A legtöbbüknek. A menhelyektől leginkább abban különböznek, hogy itt a két hét karantén idő után akár el is altathatják a hely szűke miatt nem kívánatos ebeket. Ez sajnos elég sok esetben előfordul. Ennek elsődleges oka a pénzhiány és az emberi nemtörődömség. Nincs miből finanszírozni az állatorvosi költségeket, de mért is tennék, ha lehet, hogy 14 nap múlva elaltatják (jobb esetben „csak” elaltatják) a szerencsétlenül járt jószágot. Nem hogy az orvosi kezelésekre, de még csak rendes, tiszta, esővédett kennelekre sincsen keret. Vagy éppen lenne, csak másra megy el. Valamire, ami biztosan fontosabb, mint állatok százainak második esélye. Akik bekerülnek egy ilyen helyre, azoknak csak nagyon kis százaléka találja meg akár eredeti vagy új gazdáját. Személyes példaképpen, még jó sok évvel ezelőtt elveszett szeretett puli kutyánk. Egy tőlünk igen messze lévő sintértelepre került, ezért napokba telt megtalálnunk. Mikor végre sikerült rátalálni, az ottani ebrendészt épp a kocsmából kellett kikönyörögni, hogy ugyanmár hadd hozzuk el szeretett kiskedvencünket. Az ultimátum az ottani számlájának fizetése volt. De mindent a kutyáért, aki mondanom sem kell borzalmas állapotban, büdösen, koszosan, sőt agresszívan került vissza hozzánk, az a szépségversenyeket nyert házikedvenc, aki 10 év alatt egy lelket nem bántott.

Szerencsére vannak szöges ellentétek. Egyre több gyepmesteri telep, például az Illatos úton vagy Gödöllőn lévő ebrendészet ezeknek cáfolata. Minden tőlük telhetőt megtesznek az elesett állatokért, ha kell saját pénzüket is rááldozva. Tiszta, száraz, kényelmes és meleg helyet biztosítanak a kóbor, gazdátlan kutyáknak és igyekeznek minél hamarabb gazdához juttatni őket. Néhány sintértelep egyben állatmenhely is, ahol szinte biztosan megfelelő ellátásban részesülnek az utcáról befogadott kedvencek. Rengeteg állatvédő szervezet emlegeti a nyugati színvonalat, amitől hazánk igencsak el van maradva. Az egyik legfontosabb tényező, hogy a maguk az ott dolgozók is elkötelezett állatbarátok legyenek, akik időt és energiát nem sajnálva segítek a bajba jutottakon. Az ilyen helyeken nem altatnak el olyan állatot, aki nem menthetetlenül beteg vagy további életben tartása csak szenvedést okozna neki. Sajnos az ilyen előrehaladásokhoz elengedhetetlen a külső anyagi támogatottság. A legtöbb jó állapotban lévő gyepmesteri telepet helyi szervezetek vagy civil emberek anyagilag támogatják. Azt azonban tudni kell, hogy a menhelyek csak és kizárólag saját pénzből, esetleg az adók 1%-ának felajánlásából fedezik minden költségüket.

(Forrás: mindenamikutya.hu)

 

Ezzel ellentétesen sok “sufni gyepmester” található országszerte. Ők semmilyen képzettséggel vagy engedéllyel nem rendelkeznek, egyszerűen csak begyűjtik a kóbor állatokat és cserébe pénzt remélnek vagy ki tudja, mi is ezzel a céljuk. Ezek a telepek nincsenek bejegyeztetve és nagyon nehéz kideríteni melyik az, ami valóban rendelkezik engedéllyel. Erről ugyanis semmilyen nyilvántartás nincsen. Ezért végső megoldásként, Facebookon egy poszt alatt kérik az emberek segítségét, hogy mindenki írja le a településén működő gyepmesteri telep címét és vezetőjének nevét, hogy könnyebben tudják ellenőrizni.

Kérdés, hogy ha lehet másképp, más mért nem így csinálja? Ha lehet gazdálkodni az önkormányzati pénzekből, ha meg lehet az embereket szólítani, segítséget kérni tőlük, akkor mért tart ott rengeteg sintértelep, hogy egészséges kedvenceket altat el csak a pénz miatt? Mért olyan emberek döntenek a sorsukról, akik érzelmileg nem kompatibilisek a feladattal? Egyáltalán hogyan lehetnek ilyen emberek ebrendészek és miért pont ezt a szakmát választják?

(Forrás: mindenamikutya.hu)

 

A Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ), Állatvédő Szakosztályának elnöke egy felhívást intézett a tagokhoz, amelyben többek közt kifejti, hogy az állatvédelem ne szoruljon háttérbe a cikkek írásakor. A civil szervezeteknek szükségük van a nyilvánosságra, azzal hogy a média teret nyit nekik, egyre több támogatót szerezhetnek maguknak. Ezáltal talán olyanok is felfigyelnének rájuk, akik eddig nem igazán foglalkoztak az állatvédelemmel vagy nem tudták, hogyan tehetnének érte bármit is. Felhívásokban kérik az újságírókat, hogy keressék fel az állatmenhelyeket, gyepmesteri telepeket, alapítványokat, hogy teret biztosítsanak önzetlen és megbecsülésre méltó munkájuknak. Hiszen számukra az a legnagyobb öröm, ha az általuk rehabilitált kiskedvenc szerető otthonra talál és új életet kezdhet egy biztonságot nyújtó környezetben. Tehát mindezt lehet másképp, csak szívvel, lélekkel, odaadással és mindezek mellett erős elkötelezettséggel kell végezni a munkát. Amit ugye, ha szeretünk, nem is igazán munka már… hanem életforma.

Szerző: László Enikő