Főoldal
Megosztás B1955d9ab1a3c008e3e527867af6f1b0
Tényleg romkocsmákban merengünk?
A bölcsészettudományok (kilátástalan?) helyzete

2017-05-12 11:14:00

Meki- és büfészak, megfoghatatlanság, elvontság – hogy csak néhányat említsünk a bölcsésztudományokkal összefonódott sztereotítpiák közül. Napjainkban sok hasonló jelzővel találkozhatunk, de valóban ennyire kilátástalan lenne a bölcsészek helyzete?

Politika, vallás, gender-téma és az etnikai hovatartozás mind olyan terület, amelyeken a negatív előítéletek ellen nap mint nap harcot vívnak a modern társadalmak. A bölcsészek kérdése csak egy a sok közül. De kik azok a bölcsészek? A bölcsészet szótárban szereplő fogalma eredetileg elsősorban filozófiával foglalkozó tudományágakat jelentett. Manapság a humán tudományokat értjük ez alatt, ám a köznyelv minden, a reál tudományokon kívül eső területet ezen fogalommal azonosít. Ebből adódóan bölcsésznek nevezhetjük akár a művészeket és társadalomtudósokat is, persze elrugaszkodva a fogalom eredeti jelentésétől.

Közvélemény

Kérdésünkre, amely a bölcsészek mibenlétét boncolgatja, sokféle választ kapunk: egyesek mindenkit bölcsésznek tartanak, akik szeretnek olvasni, másoknak a tanári hivatás jut eszükbe először a szóról, megint mások semittevésre, vagy éppen hatalmas lexikális tudásra asszociálnak első körben.

„A bölcsész mint melléknév pozitív vagy negatív felhangja attól függ, hogy éppen kinek a szájából hallod. Nekem például van pár mérnök ismerősöm, ők inkább degradálóan használják ezt a kifejezést. De nyilvánvalóan ennek részben az is lehet az oka, hogy az ő körükben nem teljesen tiszta, hogy mit is csinálunk. Legtöbbjüknek lényegében fogalma sincs róla.” - meséli Balázs, aki ugyancsak a bölcsész kategóriába tartozik anglisztika szakos hallgatóként. A jövőben fordítóként vagy nyelvészként szeretne dolgozni, de némi kétséget vélünk felfedezni a hangjában. „Őszintén szólva nem tudom, mennyire lesz ennek jövője, de nagyon szeretnék ebben elhelyezkedni. Amit most tanulok, az rettenetesen érdekel, és tudom, hogy hol lenne ezzel a helyem. Szerintem sokkal kilátástalanabb lenne a helyzetem, ha olyat tanulnék, amit nem élvezek. Na, abból tényleg semmittevés lenne!”

Vajon a kilátástalanság valóban lekorlátozható az egzisztenciális érvényesülésre, vagy ennél sokkal többről van szó? Minden bizonnyal utóbbi feltételezés áll közelebb a valósághoz. Hiszen mivel is van előrébb egy keresettebb szakmára készülő hallgató, ha az élete során folyamatosan belső vívódással küzd, amiért végül olyan pályát választott, amelyben nem leli örömét, mint az a fiatal, aki teljes életvidámsággal veti bele magát a perifériára szorult tudományok művelésébe? Megeshet tehát, hogy a kilátástalan helyzetet önmagunk idézzük elő, de többnyire a külső nyomás a mérvadó.

„Mikor a szüleim megtudták, hogy a mérnöki kart otthagyva a nyelvészettel szeretnék foglalkozni, egyből zárat akartak cserélni az ajtón.”

— mondja egy másik megkérdezett bölcsész hallgató. Egyre materializálódó világunkban ezek alapján a többség csupán a kézzelfogható „végterméket” tartja valódi értékkel bírónak, míg a szellemi munkát, sőt mi több, magát a gondolkozást másodrendűnek ítéli.  

Több egyetemistát megkérdeztünk, mit gondolnak a bölcsészetről és bölcsészekről.

A Bölcsészet helyzete

A Diplomás Pályakövető Rendszer (DPR) 2013-ban kiadott adatai azt mutatják, hogy a bölcsészettudományi kar mellett a társadalomtudományi és a természettudományi karon végzetteknek a legnehezebb a diplomaszerzés utáni elhelyezkedés. A felmérésük alapján, a bölcsész diplomások alacsony arányban helyezkednek el saját területükön és 38 százalékuk fordul más szakterületek felé. Tehát hivatalos és reprezentatív adatok támasztják alá, hogy a bölcsészettudomány mellett más területek helyzete is „kilátástalan”. Miért pont a bölcsészeket illetik jelzőkkel? A véletlenszerűen kiválaszott egyetemistákat kérdezve arra a következtetésre jutottunk, hogy a társadalomtudományokat hajlmosak egy kalap alá venni a bölcsészettudományokkal. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem esetében még nehezebb elválasztani a kettőt, hiszen a két terület egy kar alá tartozik. A természettudományok hallgatói azok, akik a szakterületükből adódva kénytelenek a kész „képletekhez” igazodni. De hiába igazodnak, mégis egy konkrét, kézzelfogható világban tevékenykednek. Ezzel szemben a bölcsészek a világot megfigyelve elméleteket alkotnak, „merengenek”.

Forrás: Diplomás Pályakövető Rendszer (2009-2012)

Egy közéleti személyiség szavaival élve,

„a bölcsészek csak romkocsmákban merengenek.”

Az egyetemistákat arról is megkérdeztük, hogy mit gondolnak erről az álláspontról, illetve mennyire tartják pejoratívnak. Meglepődésünkre, nem mindenki számára volt sértő megszólalás.

Tanulság

Bölcsészeknél van a kreativitás és az ötlet, más tudományoknál pedig az eszköz. Egymás nélkül a társadalmak stagnálnának, fejlődésképtelenné válnának. Fontos, hogy megbecsüljük egymás munkáját, és belássuk, hogy a romkocsmákban merengés igenis hasznos lehet, ha utána kezdünk is valamit a megalkotott gondolatokkal.

Szerző: Drávucz Zsolt, Pethő Áron, Szűcs Bence