Főoldal
Megosztás Afcb961bb711d74cba808c478f97c140
„Túl sok az élet magunknak is, nemhogy még valaki mást is felvállaljunk”
– Interjú dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapáttal.

2017-05-19 10:00:00

A tavalyi évben kiemelt médiafigyelmet kapott a Pannonhalmi Bencés Apátság menekültválságra adott reakciója. 2016 szeptemberének elején háborús menekültek kopogtattak az apátság kapuján. A menekülthullám tetőpontján szinte naponta érkeztek az otthonukat elhagyni kényszerülők Pannonhalmára. A gimnázium tornacsarnokában kaptak menedéket, ahol ételt, szállást és tisztálkodási lehetőséget biztosítottak nekik. A menekültkérdésről, a szerzetesrend szemléletmódjáról és jövő lehetséges forgatókönyveiről kérdeztem dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapátot.

 

A képen dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát (forrás: )


— Mikor találkozott először menekültekkel?

— Nem tudnám biztosan felidézni. Talán a balkáni háborúk során. Tavaly viszont személyesen köszöntöttem az ide érkezőket, és sikerült velük pár szót is váltanom.

— Ön hogyan definiálná a menekültkérdést?

— Egy globális problémaként, mely a Földünk felét érinti. A hazájukat elhagyni kényszerülők többsége életerős fiatal, akik más kultúra, más szocializáció emberei. Egy megoldatlan, feloldatlan probléma elszenvedői, mely probléma alól ideiglenesen Magyarország és a környező népek is kivonták magukat, de nem fogjuk tudni véglegesen kikerülni.

— Mi lett volna, mi lenne a helyes viselkedési mód velük szemben a bencés szemléletmód szerint?

— Nem a politika vagy a világmegváltás vezetett, illetve vezet minket, hanem az irgalmas szamaritánus esete. Ha a házad előtt esik össze valaki, akkor kötelességed felsegíteni, viszont a kezdetektől bele kellett kalkulálnunk, hogy globálisan nézve nem egy átmeneti helyzetről van szó. A mi igazi időnk akkor jön el a segítségnyújtásban, amikor eleve azzal a szándékkal érkeznek ide idegenek, hogy hosszú távon otthont keressenek. Tavaly csak tranzitállomás volt az apátság. A helyes viselkedésre nem lehet receptet adni. Az emberben felvillanhatnak az elözönlés rémképei, amikor nagy népcsoportok életteret keresnek. Európa úgy viselkedik, mint a Titanic. Fent még zenélnek, a hajó alját pedig már ellepte a víz.

— Hogyan kellene viszonyulnia a kérdéshez egy átlagos kereszténynek?

— A jézusi tanítás nem kategorizál, csupán egy rászoruló embert lát. Ez a szemléletmód köt egy hívőt. Arra, hogy milliókat hogyan tudnánk támogatni, nem tudok választ adni. Európa minden megkritizált kereszténysége ellenére kiépített infrastruktúrával rendelkezik, tehát tud segíteni. Az egyén szerepe ott jöhetne számításba, ha megpróbálnánk egyszerűbben élni, csak annyit fogyasztani, amennyit a biológiai lábnyomunk megkíván. Erre persze nem sok emberben van hajlandóság. A világ elérkezett arra a pontra, ahol a karitatív tevékenység már nem elég.

— Milyen problémák léphetnek fel az integráció kapcsán?

— Nem elég, ha kenyeret adsz nekik, mert lehet, hogy nem ehhez a kenyérhez szoktak. Úgy kell gondoskodni róluk, hogy ez a nekik megfelelő törődés legyen. Nem elég csupán anyagi támogatást nyújtani. Könnyen problémák adódhatnak a származásból vagy nemzeti identitásból következő különbségekből. A nyugati szabadság mindenkinek tetszik, de könnyen félreértelmezhetik az itteni normákat. Nem szabad feladnunk a segítséget, de át kell gondolnunk a mikéntjét.

— Lehetnek-e pozitívumai a befogadásnak?

— Németország gazdasági fellendülést vár, én ezt hosszú távú utópiának tartom. Azért intelligens a magyar nép, mert sokféle vér csörgedezik az ereinkben. Csak a saját családomban öt nacionalitást fel tudok mutatni. A sokféleség kreatívvá, színessé, életképessé teszi a személyiséget és a közösséget.

— Miben segíthet Pannonhalma?

— A világra nyitott neveléssel problémaérzékennyé tehetjük a fiatalokat, hogy ilyen esetben humánus és ne kirekesztő megoldást keressenek. Az apátság történetéhez szervesen hozzátartozik, hogy időnként megnyitja kapuit, és segítséget nyújt. A második világháború alatt katonaszökevények és munkaszolgálatosok, míg 1956-ban kommunista forradalmárok leltek itt menedéket.

— A harmadik világbeli menekülteknek vagy az itthoni rászorulóknak kellene prioritást élvezniük?

— Aki éppen az utunkba esik. A menekültügy ebben a formában nekünk átmeneti probléma volt, viszont kiszámíthatatlan, hogy mikor kezdődik elölről. Ha nagyobb ívű dolog alakul, már nekünk is segítséget kell kérnünk, hiszen az épületet fenn kell tartanunk. Egy családsegítő központtal együttműködve jelenleg is ingyenkonyhára várjuk a rászorulókat, valamint állami támogatással szociális otthont is működtetünk, ahova díjmentesen felveszünk időseket, és a halálukig ápoljuk őket. A világot nem tudjuk megváltani, de a környezetünkre próbálunk hatással lenni.

— Miért ösztönösen elutasító a legtöbb ember a menekültekkel kapcsolatban?

— Félünk mindentől, ami idegen és szokatlan. A médiumok befolyásoló ereje irányítja az egyszerű embereket. Túl sok az élet magunknak is, nemhogy még valaki mást is fel kelljen vállalnunk.

Szerző: Csernyik Zsombor Attila