2017-03-29 13:15:00
„Megtalálni Istent mindenben.” A Szent Ignác-i spiritualitás alapgondolata az élet valamennyi területét közössé teszi Istennel: ott lehet az emberi kapcsolatokban, a természetben, a művészetekben és az irodalomban, így felismerhetjük akár a nyomtatott oldalakon is.
Magyarországon a közel 460 éve megtelepedett jezsuita rendtartomány múltját és mindenkori szemlélődő jelenét őrzi a folyóirat, amely idén tavasszal külső és belső formában megújulva került az olvasóközönség elé.
A márciusi szám borítója, címlapon Vecsei H. Miklós színésszel
A lap 103 éves története során nem először megy át alapos frissítésen, talán éppen ez a hosszú élet titka mind intézményi, mind pedig személyes, emberi szinten.
|
„A mostani kanyar a szerkesztéspolitikánkban arra az egyszerű vágyra vezethető vissza, hogy a legutóbbi nagy irányváltás óta (alig tíz évvel ezelőtt) ismét nagyot fordult velünk a világ, és szeretnénk az elsődleges olvasóközönségünket jobban megszólítani.” – mondta P. Horváth Árpád SJ, a lap főszerkesztője. Ő mesélt A Szív kihívásairól. |
A célkorosztály alapvetően a fiatal felnőttek köre, azaz a 20–40 év közöttiek, de emellett természetesen mások is olvassák a lapot. „Amikor 2007-ben elkezdtük újragondolni, hogy mit is akarunk kezdeni az akkor csaknem százéves lapunkkal, fontos volt a nagyon nagyvonalú térelrendezés, minőségi fotók vásárlása, az is nagyon fontos szempont volt, hogy a könnyed családimagazin-hangvételű lapból inkább mozduljunk el a folyóiratosodás irányába. Így a cikkeink inkább hosszúak, néha még lábjegyzetesek is voltak.” Most a könnyedebb műfajú havilap formátumhoz tértek vissza, és főleg saját fotósokkal dolgoznak.
A jó többé nem elég
Tíz évvel ezelőtt gyakoribb volt nagy felbontású, szuper képekkel megjelenni a házilag készített képanyag helyett. Közben csaknem mindenkinek lett jó digitális kamerával rendelkező telefonja, így rengeteg minőségi fotó készül. A közösségi hálókon keresztül pedig napról napra óriási információáradat kerül a szemünk elé.
„A Szív folyóirat esetében nem elegendő többé jó fotókat lehozni, okos gondolatokat, meg megfontolásokat, meg lábjegyzetes nagy igazságokat. Nekünk most nagyon jóknak kell lennünk úgy képileg, mint tartalmilag. A jó többé nem elég. Ezért mozgatunk saját profi fotósokat, ezért fordítunk még nagyobb hangsúlyt a szövegek szerkesztésére, mert azok nem lehetnek egy havilap esetében pusztán információhordozók; a szövegeinknek meg kell szólítaniuk minden mondatukkal, a képeinknek pedig meg kell állítaniuk a lapozgatót, hogy nézze meg jól.”
Strukturális átalakulás
A Jezsuita Kiadóval munkaviszonyban álló szerkesztőség fél évre előre tervez, és havonta egyszer ül össze a szerzőkből, barátokból álló Szerkesztőbizottság. Közösen tervezik meg a lapot havi bontásban.
Korábban minden hónapnak volt egy központi, többször visszatérő gondolata, amely különböző megközelítésben kapcsolódott az állandó rovatokhoz. Ez a következő hónapokban csökkenni fog, de nem tűnik el: az Alapgondolat rovatban köszön majd vissza. Indító rovat a Rálátás, ahol nagyfelbontású fotókat közölnek, akár egész oldalon át, valamint kisebb tudósításokat, érdekesnek számító információkat hoznak le. Létrejött egy nagy Interjú rovat, amelyben hónapról hónapra egy meghatározó arcot, szereplőt közelítenek meg képileg és szövegileg. Mindig lesz egy tényfeltáró cikk, Nagy Kérdés címmel. Újdonság az Értjük egymást? rovat. Itt az integráció problémája kerül kibontásra, például kamaszok, nők vagy férfiak magánya, cigánysors, a menekültek kérdése. Ez lehet majd kapcsolódási pont a más vallások, más keresztény felekezetek megértéséhez is.
A küldetés örök – korunk lövészárkaiban is
A lap küldetése nem változott: 1917-ben, az első világháború alatt alapították a folyóiratot. Akkori célként az egyszerű, közérthető, „nép nyelvén” érthető hit leírása fogalmazódott meg. Elsősorban a megerősítésre fókuszáltak: Isten nem csak a szép és kellemetes dolgokban, hanem a szenvedésben is jelen van. A lapot ott, „az elején” kijuttatták egészen a lövészárkokba is a magyar katonákhoz, az újság hasábjain pedig leveleiket, történeteiket hozták le a legborzasztóbb körülmények közül.
| „A lapunk nem pusztán egy jámborsági folyóirat, hanem olyan lelkiségi újság volt kezdetektől fogva, amely ismereteket kívánt terjeszteni a hitünkről, hogy így jobban be tudja magát tájolni az ember ebben a világban. Támpontokat kívántak adni a mélyebb összefüggések megértéséhez, sőt: meglátásához. És ebben sohasem változott a lap koncepciója.” |
A Szív szeretné a peremterületeken – társadalmi és közösségi létünk határain – élőket is megszólítani. Az emberközeli Isten „szócsöveként” havonta megjelenő írások a Szent Ignác-i tapasztalatok alapján a jövőben további szempontokat és kapaszkodókat nyújtanak a kereső, eligazodni vágyó emberek számára lelkiségi, kulturális és önismereti témákban.
A jezsuita "védjeggyé vált” rugalmasság és dinamika jegyében a magazin internetes megjelenését tervezik, amelyhez új portál készült, amit már csak élesíteni kell. A lap pedig a hagyományos formák mellett online formában is előfizethető.
https://digitalstand.hu/asziv
