Az a fajta lány vagyok, aki tökéletesen elégedett tud lenni a csajos, romantikus vígjátékokkal, ahol kikapcsolhat az agya, és semmi váratlan nem történik, hiszen előre tudjuk, hogy mi lesz a végkifejlet. Talán éppen ezért volt számomra sokkoló, hogy úgy ültem végig 135 percet a moziban, hogy nem nyúltam a nachoshoz (!!), nem kezdtem el helyezkedni a kényelmetlen ülésen, hanem a film után még megvártam, amíg az utolsó betű is felkúszik a végefőcímben. Reménykedtem, hogy lesz egy „haha, csak vicceltünk” felirat… Nem volt. Velem együtt az egész terem erre várt, s mikor ez elmaradt, mindenki káromkodásban tört ki. Nem lettem volna akkor James Mangold, a film rendezőjének anyukája helyében. Megjegyezném, hogy a Logan volt az első Marvel film, amit láttam. Ennek ellenére, nem volt érthetetlen, remekül megállja a helyét egyéni alkotásként is. Aggódtam, hogy mit fogok kezdeni magammal a vetítés közben, hisz szuperhős filmről van szó… Aztán pozitív csalódás ért: a Logan érzékenyen megírt, drámai hangvételű alkotásnak bizonyult.

Forrás: www.imdb.com

A történetről

2028-ban járunk, ahol Charles Xavier professzor (Patrick Stewart) még életben van, úgy ahogy. Logan (Hugh Jackman) vigyáz rá a mexikói határ közelében rejtőzködve. A mutánsok nagy korszaka már elmúlt, akik még élnek, lehetőleg kerülik a nyilvánosságot, és rendes munka után néztek. A Farkas például lepukkant, alkoholszagú limuzinsofőr. Az idő vasfoga őt is megrágcsálta, megőszült, és valami belső lelki betegség következtében tulajdonképpen az ő teste is öregszik: nem kevés irónia van abban, hogy Farkas szemüveggel tud már csak olvasni…

A két öregnek nincs már más terve, csak hogy vegyenek egy hajót és nyugdíjasként azon éljék le a békés végnapjaikat. Milyen szép terv. Persze a cselekmény hamar beindul, amikor megjelenik egy mexikói ápolónő egy tündéri kislánnyal, Laurával (Dafne Keen). Logan feladata, hogy elvigye a kislányt az Édenbe. Főhősünk nem hisz a menedék létezésben, de kénytelen hamar cselekedni, mert nagy létszámú sötét erő jelenik meg Laurát követelve.

A legnagyobb újítása a produkciónak, hogy a szuperhősök immár halandóak. Nem csak a főhősökért aggódhatunk azonban. A mellékszereplők is kellő súlyt kaptak a sztoriban, például a Farkasékkal együtt rejtőző Caliban (Stephen Merchant), vagy akár a film vége felé megjelenő civil család. Mindenki életének tétje van!

A Logan az öregedésről szól, annak a fájdalmas ténynek az elfogadásáról, hogy most már csak árnyékai vagyunk fiatalkori önmagunknak. Ám amellett, hogy a Farkas érzi, lassan bealkonyul számára, Laura miatt még utoljára összeszedi magát. Bizonyítja, hogy maradt még benne érzelem, és hogy még tud küzdeni.

Akció

Besoroláskor a film 16-os karikát kapott, ami enyhe előrejelzése annak az eddigi szuperhős filmekkel szemben, hogy brutális gyilkolászásra lehet számítani. Ez így is történt, sőt, volt olyan is, hogy férfiak szisszentek fel a mozi teremben, annyira meghökkentő, nyers és brutális néhány akciójelenet. Logan a pengéivel rendszeresen meglékeli az ellenfelei fejét, Laura pedig nem is az az aranyos kislány, akinek elsőre látszott: úgy gurít el egy levágott fejet szemrebbenés nélkül, mintha az csak egy labda lenne. Nem tolnak az arcunkba folyamatos öldöklést, ami szintén azt mutatja, hogy igen csak atipikus szuperhősfilm lett a Logan. Ellenben amikor harcra került a sor, az olyan véres és erőszakos volt, hogy nem is igényelte gyakrabban a közönség.

Forrás: www.imdb.com

A karakterek

Hús-vér emberként működnek: A Logan egy karakterközpontú, sci-fi és western elemekkel gazdagított road-movie. Erős és valódi érzelmek jellemzik, az öregedés, elgyengülés problematikáját dolgozza fel, a valóságot akarja ábrázolni. A rendező, James Mangold nem rukkolt elő semmi újjal, mégis különlegeset alkotott. Hogyan lehetséges ez? Egyszerűen felnőttként tekintett nézőire, és azt feltételezte, hogy az akciójeleneteknél fontosabb számukra, hogy egy emberi történet intelligens módon bontakozzon ki előttük a vásznon. Hugh Jackman 0-24-ben káromkodik, vagy zsörtölődik, a leépülő X professzort alakító Patrick Stewart pedig remekül alakítja az idős, beteg, de jóságos „nagypapa” szerepet. A 12 éves Dafne Keen harc közbeni üvöltözéseibe még most is beleborzongok, annyira profi és rideg egyben. Kevés mondat jut neki, arckifejezése azonban mindent elárul. Boyd Holbrook személyében pedig nem tagadhatjuk, hogy a rosszfiú karakter remek (robot)kezekben van.

Végszó

Megindító hattyúdalát láthatjuk a Farkasnak, úgy vélem, mindenkit megrázott a végkifejlet. Engem is, akit ezelőtt semmilyen érzelem, vagy rajongás nem fűzött a mutánsokhoz,  Loganhez, vagy bárkihez az X-Men világából. Minden vég, valaminek a kezdete lehet. Mindenesetre én most leülök, bepótolom a lemaradásom a szuperhős filmekből, és várok, hátha lesz folytatás, hiszen az új generáció épségben el tudott menekülni… Zalaba Ferenc szavaival zárnám a kritikámat:

„A szuperhős halandó, de ez a film jó eséllyel halhatatlan lesz.”