Főoldal
Megosztás
The Begginer's Guide kritika

2017-03-11 09:44:00

Ha a bölcsész karon olyan témákat kezdek el felhozni, mint például a filmek művészi értéke temérdek sok ember előhozakodik véleményével. Olyan neveket emlegetnek, mint Quentin Tarantino, Martin Scorsese, Alfred Hitchcock, stb. Végeláthatatlan vita kerekedik egy-egy szünetben olyan alkotások hallatán, mint a La La Land, csak hogy kis aktualitása is legyen a dolognak. Ha könyvekről kezdek beszélni már jóval kevesebb hang hallatszik. Semmi elitizmus, magam is sokkal kevesebb könyvet olvasok manapság, mint anno a gimnazista időben. Ha azonban olyan neveket rántok elő a tarsolyomból, mint Ken Levine vagy Neil Druckman szinte néma csönd fogad. A filmek is megszenvedtek a maguk elismertetésével. Sokáig senki nem gondolta, hogy a kamerának nevezett technikai vívmány egy művész kezében csodára képes. Hasonló átalakuláson megy át a videójáték ipar is. Sok-sok olyan alkotás született az elmúlt időszakban, ami jóval túlmutat azon a közkeletű vélekedésen, hogy videójáték puszta szórakozás. Nincs is jobb példa erre, mint Davey Wreden alkotása a The Beginner's Guide.

Davey Wreden indie játékfejlesztő 2013-ban a The Stanley Parable című játékkal szerzett nevet magának. Én magam is úgy gondoltam, hogy bármivel is hozakodik elő, nekem azzal játszanom kell. El is jött 2015, amikor is a The Beginner's Guide című alkotása megjelent. Az indie fejlesztők nem arról híresek, hogy agyonpromózzák projektjeiket (ennek anyagi okai vannak általában), így hozzám csupán 2017 márciusában jött el a hír, hogy új utazásban vehetek részt.

A hosszú bevezető után szeretnék rátérni a történetre. Miről is szól ez a rejtélyes játék?

Előljáróban érdemes megjegyezi, hogy a program narrátora nem más, mint maga a készítő. A játék elején Davey Wreden be is mutatkozik illedelmesen és részletesen elmondja, miről fog szólni legújabb alkotása. A 2008 és 2011 közötti eseményeket foglalja össze. Coda, a narrátor barátja, játékfejlesztő, akinek a munkáin keresztül haladhatunk végig a történeten. Davey minden egyes jelentős momentumot kommentál és alapjában véve sztorizgat. Olyan, alkotók számára megmosolyogtató történeteket mesél el, hogy Coda számítógépes lomtárát átnevezte “important games folder”-re. Davey már az elején leszögezi, hogy ezek a játékok sohase voltak bemutatva, és Coda már vissza is vonult a játékfejlesztéstől. Valami történt Codával, barátja pedig ki akarja deríteni mi. Azt szeretné, ha motiválni tudná Codát azzal, hogy bemutatja másoknak is alkotásait, kifejti miért jó az és mit mond el fejlesztője belső világáról.

“And that's why I've taken this opportunity to gather all of his work together, is because I find his games powerful and interesting, and I'd like this collection to reach him to maybe encourage him to start creating again. [...] So thanks for joining me on this, if you have a particular interpretation that I haven't mentioned here or if you just need to get in touch, you can email me at daveywreden@gmail.com

Sok művészeti alkotásnál beszélhetünk a negyedik fal ledöntésről. Woody Allen klasszikusa, az Annie Hall, is büszkélkedik egyel. Ott az író, rendező a filmes szabályokat áthágva a közönséghez beszél. Davey Wreden pedig úgy kezeli a játékosokat, mintha nem is lenne fal köztük. Megadja e-mail címét is...vagyis megadja a narrátor e-mail címét... ami mellesleg az övé is. Nehéz szavakat találni az ilyen elemekre és ez a játék bővelkedik hasonló helyzetekben.

A kreatív alkotás tökéletes bemutatása ez az indie játék. Azt a folyamatot mutatja be, ami egy író fejében is lezajlik, miközben üres lapját teleírja mondatokkal. Codának nem üres lapja van, hanem a Source Engine (videójáték motor). Az önkifejezés egy formájává tud válni a videójáték is, ha megfelelő kezekbe kerül. Modern világ, modern művészete.

A narrátor elengedhetetlen eleme a játéknak. Nem csak azért, mert ő enged betekintést barátja alkotásaiba, hanem azért is, mert Coda nem mások szórakoztatására készítette ezeket. Olyan elemeket helyezett el egyes részleteiben, amelyek megnehezítik vagy néhány esetben ellehetetlenítik a játékos továbbhaladását. Hogy meghagyjam az olvasónak a felfedezést csak egyet említek. Terve szerint egy teljes órán át kellett volna egy cellában lenni, a narrátor az ilyen részeken megsegíti az embert és, ez esetben, kinyitja a cellaajtót.

Vajon megteheti-e ezt? Merül fel az emberben a kérdés, hiszen olyan érzés ez, mintha valaki Picasso képein próbálná kijavítani az ábrázolást. Vajon etikus-e egyáltalán publikálni olyan játékokat, amik nem azért készültek? Mindezt pedig a készítő bármilyen hozzájárulása nélkül. Ezekre a kérdésekre persze nem én fogok válaszolni és nem is maga a játék. Az csak segít, hogy hasonló kérdéseken zongorázd végig magad.

“This is what I like about all of Coda's games. Not that they're all fascinating as games, but that they are all going to give us access to their creator.”

Szerző: Hegyvári Tamás