Főoldal
Megosztás 7deb9261a14d39aa258126d7767d973c
Élvezd a ritmust

2017-03-10 22:25:00

A Start Dance Cup kicsiknek és nagyoknak egyaránt lehetőséget kínál arra, hogy megmérettessék magukat a szakmai zsűri előtt. Emellett ezek a táncversenyek remek közösségépítő élménnyel is szolgálnak - mondta az egyik résztvevő.

A Start nevezetű versenysorozatra látogattam el, amely már 2007 óta minden évben megrendezésre kerül. Kezdő szinttől a haladóig, 3 kategóriában várják a jelentkezőket: solo, csoport és formáció. 4 fordulón mérettethetik meg magukat a résztvevők, melyet egy kupadöntő zár, ahol a legtöbb pontot szerzett versenyzők elnyerhetik a serleget.

Elérkezett ez a nap is, az erőpróba napja. Dél van és már javában gyülekeznek a szereplők, akik a város minden részéről  jönnek, hogy megmmutathassák magukat ezen a nívós versenyen . Sorra érkeznek be a buszok és az autók az Üllői Sportcsarnok parkolójába. Mindenki izgatottan szál ki a járművekből és megy be az épületbe, hogy mielőbb felfedezzék a terepet. Ahogy én is haladok be a sportcsarnokba, látom, hogy a szervező brigád már teljesen készen áll a versenyre, a kupák, érmek már a helyükön, kezdődhet a Start.

forrás: Dana Karóczkai

  fotós:Dana Karóczkai

Az öltözőkben nagyban készülnek a résztvevők, ruha, smink, haj igazítása zajlik és mindeközben remek hangulat és vidámság árasztja el a térséget. Ez számukra egy remek csapatépítő program.
 Ahogy halad az idő, úgy nő a feszültség is mindenkiben. Már csak 1 óra van hátra a tényleges kezdésig. A nézőtéren lévő helyek is kezdenek szépen betelni.
Csak annyit látok, ha körülnézek a sportcsarnokban, hogy minden tánciskola lázasan gyakorolja műsorszámát és egyre szembetűnőbben mutatkoznak meg az izgalom jelei rajtuk.

 2 óra van. Elkezdődött, amire már oly régóta készültek a résztvevők, hosszú hetek/ hónapok kemény munkájának eredményét mutathatják meg a zsűrinek perceken belül. Az első fellépőket, nagy áhítattal nézi, és együtt szurkol nekik a csarnok, hogy ebben a pár percben mindent át tudjanak adni a pontozóknak, amit csak szeretnének. Sorra követik egymást a nevezők, és elismerően szemlélik ellenfeleiket, hiszen tudják milyen sok munka áll mögöttük is.

A nagy felhajtás közepette sikerült elkapnom pár megszólalót, akik beszámoltak élményeikről és arról, hogy hogyan keveredtek a tánc világába.
Az egyik csapat éppen próbált, amikor odamentem kérdezősködni hozzájuk. Élénkpiros cipőben és pulcsiban voltak, így nem volt nehéz nem észrevennem őket. Az egyik lánnyal szóba is elegyedtem. Azt szerettem volna tőle megtudni, hogy mi indította el ezen a pályán, valamint egy résztvevő , vajon hogyan éli meg a versenyhangulatot.
Neubauer Anna - aki kicsit meglepődött, hogy pont ő hozzá mentem oda-  már 14 éve táncol , és a mai napig nagyon elevenen él az emlékezetében az a nap, amikor először találkozott ezzel a sporttal.

„ Az egész úgy kezdődött, hogy óvodás korunkban elvittek minket egy délutáni foglalkozásra egy tánciskolába, ahol a ritmusérzéket és a hajlékonyságot nézték és mi is beállhattunk kipróbálni a gyakorlatokat. A tanítók megdicsérték, hogy milyen szépen csinálom a mozdulatokat és ez olyan jól esett, hogy mindenképpen folytatni szerettem volna, akár komolyabban is. Másodikos koromra már emelt színűt képzésen vettem részt és még motiváltabb lettem.”
– mondta Anna, majd hozzátett még egy aranyos történetet a mamájával kapcsolatban, mely szerint ő is nagy hatással volt rá, hogy elkezdje ezt a sportágat.
„ A nagymamám egy belvárosi színházban balettozott és sokszor elmentem őt megnézni. Mindig is csodáltam őt a kecses mozgása miatt és én is olyan szerettem volna lenni, mint ő. Rengeteg történetet mesélt a kalandjairól és tánccal kapcsolatos élményeiről. Ő is azt szerette volna, ha én is elkezdek táncolni és ez még inkább ebbe az irányba terelt. „

Azt kérdeztem meg még tőle, hogyan érzi magát a versenyeken, hiszen egy szereplő teljesen másként él meg egy ilyen rendezvényt, mint egy néző. Míg mi csak kényelmesen hátradőlve nézzük a résztvevőket, ők komoly munkát és energiát tesznek produkcióikba.
Annának rengeteg energiát ad az, amikor látja a többi csapatot táncolni, mert ilyenkor még jobban megjön a kedve ahhoz, hogy már ő legyen a színpadon és megmutathassa mit tud. Emellett még megemlítette, hogy nincs is annál jobb érzés, mint amikor egy közösséghez tartozol és közös célokat elértek el együtt. Természetesen az izgulást is megemlítette, de ez Annára inkább csak pozitívan hat és ilyenkor még többet tud kihozni magából.
Megköszöntem a válaszait, és hagytam tovább gyakorolni őt és a csapatot.

 

forrás: Sebestyén Soma

fotós: Sebestyén Soma

A mi rövid párbeszédünk alatt már javában folyt a verseny. Kicsit megállok nézni a produkciókat, és megállapítom, hogy ez már a felnőtt kategória, ami azt jelenti: gyorsan telik az idő. Ugyanis a 18 éven felettiek az utolsó besorolás. 
Ahogy a zsűrire nézek, néhány tekintetet elcsenek, amelyből egészen kivehető a véleményük. A középen ülő sárga sapkás férfi például kedvesen mosolyog, és igenlő bólogatással nyugtáz egy-egy mozdulatot. Ellentétben a két szélén lévő pontozókkal, akik végig búskomoran,- mint akik unják az életet – úgy nézik végig a versenyzőket, mintha semmi elismerést sem mutatnának a kemény munkájuk iránt.

Na de a kis megfigyelésem után, tovább keresem kiktől tudhatnék meg még több információt.
Elcsíptem a tömegben Murányi Lászlót, a Jamland hip-hop tánciskola egyik tánctanárát. Szerettem volna, ha egy edző szemszögéből is láthatnánk, hogyan készülnek fel a megmérettetésekre, és hogy hogyan éli meg a táncosai sikereit.
Számára nem az a lényeg, hogy a csapata mindenáron győzzön egy versenyen, hanem az, hogy lássa rajtuk, mindent megtettek és mindent beleadtak, amit csak tudtak abba a pár percben, amíg ők vannak a színpadon. Ha ez megvan, akkor ő már nyertesként tekint rájuk, az eredménytől függetlenül.
Persze csak örülnek, ha ezek mellett még egy-egy érem is becsúszik- tette hozzá László.  Ahogy beszélt a csapatáról érződött rajta, hogy bármit megtenne értük.

Szívesen emlékszik vissza a kezdetekre, amikor még ő is ebben a cipőben járt, mint most a brigádja.  1999-től kezdett el versenyezni és több komolyabb győzelmet is magáénak tudhat. A legbüszkébb talán a világbajnoki 2. helyezésre, melyet társulatával együtt szerzett meg.
Elmondása szerint hivatalosan 2002 óta tanít és emellett okleveles nemzetközi pontozó bíró is. Versenyeken nagyjából 10 éve indítja el diákjait, és a legszebb eredménye edzőként egy világbajnoksági 3. helyezés.
Jelenlegi csapatával - amellyel most is érkezett-, tavaly kijutottak a Horvátországi világbajnokságra, remélik, hogy ez idén is így lesz és minél jobb helyezést tudnak majd elérni.  A megfelelő felkészülés érdekében mindent megtesznek.
„ Átlagosan heti 4 és fél órát edzünk, de versenyek előtt ez akár a duplájára is emelkedhet. Keményen meghajtom őket az edzésen és szigorú is vagyok velük, de tudják, hogy ezt értük teszem.”- tette hozzá a tánctanár.

Abba is kellett hagynunk a beszélgetést, ugyanis már csak 2 csapat van előttük és ők következnek. Elköszöntem tőle és visszamentem a nézőtérhez, ahol izgatottan vártam, hogy sorra kerüljön Murányi László csapata.
Amikor ők következtek, a többi, szintén ugyanebből a tánciskolából való diák hatalmas ovációba kezdett, ezzel is bátorítva a remegő kezű versenyzőket. Beálltak a kezdőpozícióba, elindult a zene és csak a kiabálásokat lehetett hallani: „Hajrá, tegyétek oda magatokat!” .
Műsoruk alatt feszülten figyeltem őket és a zsűri reakcióit felváltva. Néha elcsíptem pár elismerő tekintetet. A koreográfia vége felé haladva egyre jobban látszott a táncosokon, hogy fáradnak és már csak az akaraterő hajtja őket, de tudták még bírni kell, már csak pár perc és vége lesz.
Miután letáncolták, megtudtam, hogy már csak 5 versenyszám van hátra és vége lesz a bajnokságnak és összesítik a pontszámokat. Szóval végignéztem a maradék produkciókat és megvártam az eredményhirdetés kezdetét.

 

forrás: Sebestyén Soma

fotós:Sebestyén Soma


Már 7 óra van. Nagyon elszaladt ez a nap.  Mindenki arra vár, hogy végre kiderüljön, amire egész nap vártak: kinek a munkája fizetődött ki és ki viheti haza a kupákat és az érmeket. A versenyzők leültek a földre és mindannyian kis kupacokat alkottak. Így várták a végösszegzést. Lassacskán egyre több kategória nyerteseire derült fény, míg csaknem az utolsóhoz is elérkeztünk.
Voltak akik csalódottan mentek haza, mert nem értek el olyan helyezést mint amilyet szerettek volna, ellentétben azokkal akik aranyéremmel távozhattak. Ők nagyon elégedettek és boldogok voltak. Természetesen nem nyerhet mindenki, azonban egy újabb versenytapasztalattal mindnyájan gazdagabbak lettek. 

A nap végére a kimerültség jegyei erősen megmutatkoztak a személyeken, akik alig várták már hogy otthon álomra hajthassák a fejüket egy ilyen hosszú nap után. Most jön pár hét pihenés, de utána ismét újabb fordulója következik a Start versenysorozatnak. A következő forduló április 9-én kerül megrendezésre a Soroksári Sportcsarnokban. 

Szerző: Csorba Tímea