Főoldal
Megosztás 2b98f250f84744014314b6cad8e9cdb1
Csipkerózsika spicc-cipőben
Mesebalett

2015-11-28 20:02:00

Az Arabesque Balettszínház és a Miami Balett Budapest előadásáról Lukács Annamáriával beszélgettem, aki az előadás egyik szereplője és a felnőtt balettnövendékek tanára.

Egy őszi szombat délután Újpesten az Ady Endre Művelődési Központ Színháztermében került előadásra a Csipkerózsika című mesét feldolgozó balettelőadás, a két társulat felnőtt és gyermek tagjaival.

Mesélnél kicsit magadról?

Gyermekkorom óta szenvedélyem a tánc. Először modern tánctechnikákkal ismerkedtem meg, mint például a jazz, art jazz, limon és graham technikák. A nagy szerelmem viszont mindig is a balett volt. Gimnázium után Budapestre költöztem, és a Bailart-nál kezdtem el táncolni. Színházi táncos szakra jártam, mert szerintem ez az, ami igazán magába foglalja az összes táncstílust. December óta, lassan egy éve tanítok a Miami Balett Budapest iskolájában, amit egyre jobban élvezek, szeretem a tanítás kihívásait. Az Arabesque Balettszínházhoz idén nyáron csatlakoztam. Ez egy olyan közösség, ahol, ha barátoknak kell lennünk, akkor azok vagyunk, de ha munka van, akkor kőkeményen odatesszük magunkat.

Mennyiben más felnőtteket tanítani, és miért szereted ezt csinálni?

Nagyon sokan megkérdezik ezt tőlem. Egészen más kihívás van benne, mint a gyermekoktatásban. Meg kellett tanulnom, hogy nem ugyanazok a sikerek jönnek, mint amire először számítunk. A legtöbb nő azért jár hozzánk, hogy szórakozzon, kikapcsolja az agyát, pihentesse a szellemét egy romantikus, szép közegben. Nagyon szeretem ezt csinálni, mivel engem is ugyanúgy kikapcsol. Szeretek a lányok sikereinek örülni, ha úgy adódik, együtt nevetni.

 

Honnan jött a Csipkerózsika előadás ötlete?

A Csipkerózsika ötlete, amikor én a társulathoz kerültem, már létezett, illetve már megvolt az előbemutató. Én először a kibővített darabban szerepeltem. Nagyon izgalmas a balettet a gyerekek formanyelvére lefordítani. Az előadás ötlete Kis–Juhász Zsófia nevéhez fűződik, aki a darab koreográfusa.

Hány szereplősre terveztétek és ebből Te hány táncosnak tanítottad be a koreográfiát?

Megszületett bennünk az ötlet, hogy milyen izgalmas is lenne, ha a színpad telítettségét növelnénk, így felmerült, hogy alakítsunk tánckarrészt, mégpedig az én felnőtt tanítványaimból. Első körben szerettünk volna udvari népet udvarhölgyek szerepében, illetve démonokat, akik a gonosz Demóna segítői. 10-15 embert terveztünk, végül 13 – 13 lett az arány. Én magam készítettem mindkét csoport koreográfiáját, illetve a színi játékokban is igyekeztem segíteni nekik.

Mennyi idő volt összerakni és betanítani a koreográfiát, illetve adódott-e valamilyen nehézség vele?

Sajnos kicsit talán megkésve jutott eszünkbe az ötlet, másfél hónapunk volt a felkészülésre. Nagyjából ez olyan 10-15 próba alkalmat jelentett. Nagyon szorgalmasak voltak a lányok, otthon gyakoroltak, és mindig fegyelmezetten zajlottak a próbák. Nélkülük, illetve kitartásuk, szorgalmuk, csapatszellemük nélkül nem született volna meg ez a darab. Nehézségek természetesen mindig vannak és lesznek is, de erre előre felkészítettem a csapatot, illetve saját magamat is. Szerencsére együtt rugalmasan kezeltük azokat, és gördülékenyen átléptünk a problémákon.

Hogyan készültél fel erre a darabra és milyen szereped volt benne?

Bevallom nehéz volt egyszerre szereplőként, illetve koreográfusként részt venni a dologban. Nehéz volt, hogy minden része tökéletes legyen, de nagyon élveztem. Szuper volt együtt dolgozni a lányokkal, akik nagyon ügyesen megoldották, amikor éppen nem tudtam segíteni nekik. Megőrizték nyugalmukat a feszült pillanatokban is. Főudvarhölgyként szerepeltem a darabban. Izgalmas feladat volt, hogy a szerepemmel inspiráljam az udvarhölgyeket mind mozgásvilágban, mind pedig színi játékban.

Beszélnél kicsit a helyszínről?

A 300 férőhelyes nézőtér zsúfolásig megtelt, napokkal az előadás előtt elfogytak a jegyek. Már a felkészülés során tudtuk, hogy a színpad méretei korlátozottak, így a lányok segítségét kértem abban, ha bármi szűkös is lesz, a lehető legrugalmasabban legyen megoldva. Természetesen minden így alakult. Profi szinten megoldották a hely korlátozottságait, összességében látványvilágában egy gazdag színpadi kép tárult a nézők elé.

Milyen elképzelésetek volt a jelmezről és a díszletről?

A díszlet megtervezése Zsófi érdeme, ő volt az, aki ezeket megálmodta és meg is valósította a színpadon. A jelmezek is az ő fejében születtek meg, természetesen segítettünk neki mindenben, amire csak szüksége volt.  A szólistáknak bérelt, a karnak pedig saját, rájuk varratott jelmezeik voltak.

Voltak zökkenők az előadás során?

Minden előadásban vannak apróbb hibák, amiket nem úgy tervez az ember. Ezeket mindenki igyekezett a maga módján a legjobban kezelni, így a nézőknek, biztos vagyok benne, hogy fel sem tűntek a dolgok. Összességében egy összeszedett, továbbra is fejlődő darabról beszélünk.

Elégedett voltál a tanítványaiddal?

Természetesen elégedett voltam. Nagyon büszke vagyok rájuk, hogy a rengeteg dolguk mellett (munka, család) milyen komoly szinten helytálltak. Szeretek köztük lenni, hiszen nagyon szuper közösséget alkotnak, aminek jó a hangulata és a kisugárzása.

Hogyan értékeled az előadást?

Nagyon pozitívan. Maximalista vagyok, és azt vallom, hogy mindig van hova fejlődni és mindig lehet többet nyújtani - magammal és a tanítványaimmal szemben is ez az elvárásom. Úgy gondolom, hogy ezt ők is így érzik. Máris belekezdtünk a januári kétfelvonásos Csipkerózsika darab próbáiba, amit még továbbfejlesztünk, és egyre jobbat és jobbat mutatunk. Nagyon vártam a közös munkát és alig várom már az előadást. Remélem, van olyan, akinek kedvet csináltam hozzá, hogy ezt a kitűnő csapatot és előadást megnézze.

Magam is csatlakozom ehhez a gondolathoz, hiszen a színpadon és a közönség soraiban egyaránt érezhető volt az előadás hatása, a szereplők és a nézők is átadták magukat a mesebalett élményének.

Szerző: Lohonya Eszter