Főoldal
Megosztás 3dad443ec0c9e74fe340b510ed336b54
„Képregényszerű, szürreális, expresszív”
Beszélgetés Benkő Lillával

2014-10-19 18:33:00

Benkő Lilla 1986-ban született Debrecenben. Festő szakon diplomázott, ma pedig több rangos kiállításon találkozhatunk képeivel. A fiatal művész mesélt nekünk a festészettel való kapcsolatáról, művészetéről és alkotásairól, valamint jövőbeli terveiről.

- Miért döntöttél a festészet mellett, és hogyan váltál festőművésszé?

- A kiindulópont igencsak klasszikusnak mondható: pár éves koromban kezdtem el rajzolni, ma pedig már napi 8-10 órában dolgozom. Volt egy olyan verzió is, hogy zenész leszek – mivel hegedűn játszom – de végül a festés kiszorította maga mellől a zenei pályát. Tizenhárom éves lehettem, amikor megtudtam, hogy van Budapesten egy olyan egyetem, ahol kizárólag művészettel lehet foglalkozni – ez volt a Magyar Képzőművészeti Egyetem  és eldöntöttem, hogy oda szeretnék menni.

Fotó: Véssey Endre

Hajnal

(Fotó: Véssey Endre)

-  Milyen jellegzetességek köthetőek az alkotásaidhoz?

- Munkáimra jellemző az a szenzitív látásmód, ami megmutat szemmel nem feltétlenül érzékelhető részleteket a világból. A fantáziát és a valóságot gyúrom össze egy utalásokból álló szimbólumhalmazzá. A csodák, mesék, egyszerű történetek megoldása egyszerre festőien laza és megszerkesztett. Kicsit képregényszerű, szürreális, expresszív.

Fotó: Véssey Endre

Üveghegy

(Fotó: Véssey Endre)

- Melyik festészeti technikát alkalmazod a legszívesebben?

- Olaj-vászon, de a ceruzáim is gyorsan kopnak.

- Honnan meríted az ötleteid, mely témákat dolgozod fel a legszívesebben?

- Az ötleteim sokszor olyan jelentéktelen helyzetekből születnek, mint például egy árnyék a falon. Ami különösen izgalmas, az a természet; az állatok, a növények, az évszakok, de merítek álmokból is. Az ötleteket általában nem készen kapom: eszembe jut valami, leírom az adott helyzetben, majd a műteremben leülök vázlatokat rajzolni egy konkrét képhez. Valamikor két-három verzió készül, de van, hogy kilenc-tíz is. A legjobbat színesben is megnézem, és csak ezek után kezdek el festeni. Azzal, hogy sok vázlatot készítek, nem zárom ki a spontaneitást, hiszen gyakran kap szerepet a véletlen is. Nem szeretem, ha előretüremkedik a szerkesztettség, viszont fontos a tudatosság jelenléte.

Fotó: Véssey Endre

Mezzo

(Fotó: Véssey Endre)

- Ki tudsz emelni olyan oktatót, aki nagy hatással volt a munkásságodra, és a tőle szerzett tapasztalatok nagyban elősegítették későbbi sikeres érvényesülésed?

- A Képzőn kiváló művészek és tanárok voltak, mindenkitől rengeteget tanultam. Van pár olyan művész, aki nagy hatással van az életemre, például Tiziano, Bernini, Wagner, Mozart, Satie, Márai, vagy éppen Radnóti. De nagyon szívesen találkoznék a rendező Miyazakival is.

Fotó: Véssey Endre

Kinek mi

(Fotó: Véssey Endre)

- Milyen terveid vannak a közeljövőben?

- Tervben van egy önálló kiállítás rendezése, lassan a festmények is elkészülnek hozzá, azonban a helyszín és az időpont még alakulóban van.

-Van olyan a munkáid közül, ami különösen közel áll a szívedhez?

- Van egy-két kedvenc képem, de főleg azok állnak közel a szívemhez, amelyek személyes emlékek vagy élmények alapján készültek. Azonban nem mindig a legjobb alkotásaim a kedvenceim. Az Alfa című kép az édesanyám kutyájáról készült, vagy ott van a Kikötő, de ez már nem csak az én kedvencem.

Fotó: Véssey Endre

Alfa

(Fotó: Véssey Endre)

- Ki a kedvenc festőművészed, és miért vannak rád nagy hatással az alkotásai?

- Egy konkrét kedvencem nincs. Külföldiek közül talán Franz Marc, Edward Hopper, Takashi Murakami és David Hockney. Magyarok közül Csontváry és Várnai Gyula. Sokszor pont azok a művészek inspirálnak, akik stílusukat tekintve távol állnak tőlem, viszont ami a munkáik erejét illeti, valamiért mégsem eresztenek. Van olyan is, amikor a stílus közelít, de nem érdekes az, amiről szól. Azokat a szépen megoldott alkotásokat szeretem, amelyek odavonzanak és a koncepciójuk is tiszta. 

Fotó: Véssey Endre

Kikötő

(Fotó: Véssey Endre)

- Úgy tudom, hogy tanítással is foglalkozol. Miért döntöttél a festészet oktatása mellett?

- Arra gondoltam, hogy érdemes lenne tartani egy kurzust azoknak az embereknek, akiket érdekel a művészet, a festés, a rajzolás – így indult a Belvárosi Rajziskola. Az volt a kiindulópontom, hogy ne tanárként, hanem művészként, és ne föléjük, hanem melléjük helyezzem magam. Azóta Véssey Anna textilművésszel kiegészülve ketten csináljuk az iskolát, így már nem csak képző-, hanem iparművészeti kurzusokkal is foglalkozunk. Rengeteg pozitív energiát kapunk vissza a diákoktól.

- Kik látogathatják az óráidat? 

- Fiatalok, körülbelül tizenháromtól harmincöt évesekig, de nincs felső korhatár, bárki jöhet. Vannak, akik kedvtelésből jönnek, és vannak, akik szeretnének olyan egyetemre jelentkezni, ahol része a felvételinek a rajz alkalmassági vizsga is. Limitált a létszám, így párhuzamosan jól tudnak haladni egymás mellett.

- Mit gondolsz, Magyarországon milyen esélyei vannak a fiatal tehetségeknek nemzetközi viszonylatban?

- Remek eséllyel indul mindenki. Sok világszínvonalú képző- és iparművész van itthon. Az artportal.hu oldalon nemrég megjelent egy cikk arról, hogy éppen hol találhatók kortárs magyarok munkái külföldön – érdemes elolvasni.

-  Végezetül, ha nem titok, áruld el, hogy jelenleg milyen alkotáson dolgozol!

- Párhuzamosan több képen dolgozom egyszerre, de például ami már majdnem kész, az egy éjszakai táj egy óriási sziklás hasadékkal. A hasadék mélyéről – aminek nem látjuk az alját – egy fenyőkből álló világító erdő nő ki, és az erdő fénye rávetül a hegyoldalra. 

Benkő Lilla további alkotásait az érdeklődők a  www.lillabenko.com oldalon tekinthetik meg.

Szerző: Marosi Adrienn