Főoldal
Megosztás 876856cf2dac765a10ad24ca0ea26d8c
Alternatívan ábrázolva

2013-10-21 15:40:00

Az alternatív színházakról szinte semmit nem tud az ember. A színészekről, pedig még kevesebbet. Így megkértem a Fészek Színház fiatal színészét, Gallai Dávidot, hogy mesélje el, neki mit jelent a színészet, és milyen egy alter színház színészének lenni.

 

Mit jelent számodra a színészet?

Kilépni önmagunkból. A színpadon az ember sok olyat megtehet, amit a valóságban nem. Persze ez nem mindig könnyű, és nem mindig kap olyan karaktert az ember, amivel szimpatizál, de pont ezért tud rejtett dolgokat felfedezni önmagában. Például, hogy miben vagyok jó, hogy miben kell változtatnom magamon, hogy mik a lelki és fizikai erősségeim, és gyengeségeim. Ezeket idővel az ember mind megismeri, ha belefog ebbe. Mióta ezt csinálom, rengeteg jó embert megismertem, és bekerültem egy olyan világba, ami sokkal több annál, amit az átlagember gondol, ha meghallja a színház szót. 


Mi motivált arra, hogy színész legyél?

Azért színészt nem mondanék! Inkább a színjátszót, az valamivel pontosabb, mivel én nem ebből élek, és nem űzöm olyan profi szinten a dolgot. Egyébként soha nem gondoltam rá, hogy színpadra álljak. Aztán 16 évesen megismertem Cziczó Attilát, a Fészek Színház vezetőjét, aki akkor még film tanulmányokat tanított nekem. Én egy ideig még csak „törzsközönség” voltam nála. Aztán egyszer megkérdezett, hogy nem akarok-e az Új Színházban készülő darabban  szerepelni, mint kellékes. Jelmezeket, kellékeket kellett ide-oda átvinnem az előadás alatt, segíteni a színészeknek. Majd lett egy kétperces jelenetem is a színpadon. Ez után mondtam Attilának, hogy akkor a következő előadásban már én is, mint színész szerepelnék. Persze ő tudta előre, hogy így lesz. 


Mit gondolsz, a színészet sokat tett hozzád emberileg?

Abszolút. Említettem, hogy mennyire fejleszti ez az embert fizikailag és szellemileg. Persze lehet, hogy máshogy lett volna, ha egy másik társulathoz állok be, de ez meg se történhetett volna, mert nem én kerestem a színészi lehetőséget, hanem a Fészek Színház talált meg engem. Azóta is a társulat, életem legmeghatározóbb pontja, olyan embereket ismertem meg itt, akik nélkül már el sem tudnám képzelni az életemet. Persze nálunk az élet nem csak abból áll, hogy megérkezés, próba, előadás. A két vezetőnk, Jendrics Ancsi és Cziczó Attila a lelkünket is ugyanúgy ápolják, ha bármilyen gondunk van, hozzájuk mindig mehetünk segítségért.Nekem személyszerint, erre hatalmas szükségem volt 16 évesen, és még most is. Nélkülük sokkal nehezebb lenne az életem, az biztos.

 

 

Milyen volt életed első fellépése, és mi volt az?

Ha nem számítjuk, hogy már kellékesként is színpadra léptem két percre, aminek igazából az időhúzás volt az oka, mert az egyik szereplőnek nem volt ideje átöltözni, akkor az első előadásnak, amiben szerepeltem, Sinter – A falu volt a címe. Ezt négyen csináltuk a társulatból önszorgalomból, és az ismert Csipkés Zoltán vs. Ági Mónika show-s videó alapján készült. Én voltam Zoltán, csak más névvel. 20-30 perc volt az egész, és csak háromszor adtuk elő, de jó kis buli volt, és felkészített a későbbi, komolyabb munkákra. 

Miért pont ezt a társulatot választottad?

Soha nem gondoltam rá, hogy máshol is játszanék. Én a Fészek Színházhoz tartozom, nem az a fajta vagyok, aki egyszerre száz helyen játszik, hogy megéljen. Én ezért nem kapok pénzt, de nem is ez a lényeg. Helyette annyi minden mást ad, ami pénzben nem mérhető. Ahogy már korábban mondtam, magamtól nem jutott volna eszembe színpadra lépni, szóval ők választottak engem. 

Miben más ez a színház, mint a többi?

Ilyen színház nincs még egy, az biztos. Se itthon, se külföldön. Olyanok vagyunk, mint egy család, az emberek nagy része hozzánk nem elsősorban szakmai, hanem sokkal inkább érzelmi, baráti alapon kötődik. Így, együtt alkotni is sokkal kellemesebb. Persze nem is olyan könnyű beilleszkedni, sokan próbálkoztak már, volt, akinek sikerült, volt, akinek nem. Emellett, ugyanúgy jelen vannak a profi színészek, abszolút kőszínházi minőségű előadásokban. Ez a kettősség nálunk sokaknak furcsa, és külső szemlélőként nehezen értik meg.



Milyen darabokban vettél eddig részt ebben a színházban?

A legelső darab az Új Színházban volt, Fém volt a címe, és egy pályázat nyerteseként játszhattunk náluk, a stúdiószínpadon. Közben elkészült a saját színházunk az Orczy úton, a Jemol épületében. Itt először két rövid előadásban játszottam, a már említett Sinter, és egy mikulás darab. Aztán jött egyből két karakter Csehov Három nővérében. Ez után olyan előadások jöttek, amiket Attila nem csak rendezett, hanem írt is. Voltam elképzelt karakter egy kamaszfiú Molnár Ferencre hajazó regényében, voltam egy darabon belül informatikatanár, biológia szakkörös srác, hajléktalan, és kommunista miniszter. Persze idővel mások rendezéseibe is bekerültem. Hozzánk került egy fiatal színész-rendező, Nyulassy Attila, aki rendezett előadást a János Vitéz, majd később a Twilight alapján is, ezekben szintén benne voltam. Most a Hun vagyunk? című előadásban szerepelek, ezt Jendrics Anikó rendezte, és egy Zsolti nevű anarchista srácot játszom. Továbbá van egy kb. félórás előadásunk Color House címmel, ami pedig a legifjabb tehetségünk, Miklós Máté első rendezése, velem, és még egy sráccal a társulatból. 

Mitől nevezhető egy színház alternatívnak?

Sokan használják ezt a kifejezést úgy, hogy igazából nem is tudják, miről beszélnek. Van, aki szerint például, attól alternatív egy színház, hogy nem lehet érteni az előadásaikat. Persze sok ilyen is van, de nem ezen múlik. Sokkal inkább azon, hogy milyen szerepet tölt be a színházi életben. Hogyha egy színház nem szerepel óriásplakátokon, nem ismeri a nevét minden második ember, és az előadásokról nem cikkeznek semmilyen bulvármagazinban, akkor az már lehet alternatív színház, mert egy alternatívát, egy választási lehetőséget kínál azoknak, akiket érdekel a színház, de már unják a sok egyforma előadást a legismertebb színházakban. Igen, ha csak egy kicsit is mélyebbre ás az ember, mindjárt sokkal több lehetőség közül válogathat. 

 

 

Ki volt a legemlékezetesebb karaktered, akinek a bőrébe bújtál?

Mindenkinek van egy karaktertípusa, amit a leginkább szeret. Mivel ez színpad, itt viselkedhet úgy az ember, ahogy a valóságban nem, magára húzhat egy személyiséget, ami őt érdekli, amit viccesnek tart, amit jó csinálni , de ami nem ő maga. Ilyen szempontból hozzám legközelebb talán egy Lali nevű karakter állt, aki egy vidéki kis faluban faluban volt a „helyi menő csávó”. Ordibált, káromkodott, a járása is nagyon vicces volt. Igazi jutalomjáték volt, imádtam csinálni. Volt még egy álomszerep, Attila első pesti rendezésének egy karaktere, amit én még csak nézőként láttam. Aztán később újra megrendezte, de akkor már velem. Egy 18-19 éves író srácról szólt, akinek több barátnője van, de egyik sem jó neki, ezért az írásban éli ki a fájdalmát. Ír egy hintásfiúról, Péterről, akit Molnár Ferenctől lopott. Ő voltam én. A színpad végén ültem korabeli ruhában egy padon, figyeltem, mit szerencsétlenkedik a valóságban a megalkotóm. Majd néha odalépett hozzám, én pedig szerepem szerint kioktattam az életről. Fantasztikus élmény volt. Egyébként azóta is ez a kedvenc darabon tőle, a címe Káélet

Miben más érzés eljátszani valakit vagy valamit, mint önmagadnak lenni?

A színpadon sokszor kiadhatjuk azt, ami bennünk van valahol mélyen elrejtve, és amit a valóságban nem tudunk kiélni. Sokan ez alapján választanak, játszanak el egy karaktert. Ilyen esetben egy karakter lehet akár saját magam „felturbózott” változata is. Ez viszont nem mindig jó. Van, hogy teljesen más karaktert kell eljátszani, ilyenkor sokkal nehezebb azonosulni vele, de pont ettől nagyobb a kihívás. Meg kell érteni egy tőlem teljesen eltérő karakter motivációit, meg kell tanulni azonosulni vele. A színészet egyik legnagyobb előnye, hogy itt az embernek nem kell saját magának lennie, eljátszhat bárkit, miközben az emberek tudják, hogy ő igazából nem ilyen.

Mit gondolsz, a jövőben is maradsz a színészet mellett?

Nekem a színház, a Fészek Színházat jelenti. Náluk csinálom, ameddig csak lehet, ameddig jól együtt tudunk működni. Ha egyszer valamiért vége lesz,nem fogom máshol folytatni, az már nem lenne ugyanaz. Persze remélem, ez minél később, vagy talán soha nem jön el. 


A Fészek Színháról, további információkat és érdekességeket a színház blog oldalán olvashattok.

 

Szerző: Galántai Réka